Wednesday, December 26, 2007

Gesztenyekrémleves szarvasgombás tejszínnel


Ebben a karácsonyi gesztenyés levesben az eddigi szarvagombás receptekkel ellentétben nem a szarvasgomba a főszereplő. Ez egy egészen más műfaj. Az ízkavalkádban csak egy összetevő a gomba, egy kis csavarintás, ráadás csupán.

Hozzávalók (3 főre):

25 dkg mirelit egész gesztenye
1 ek vaj
1 gerezd fokhagyma, apróra vágva
5-6 cm póréhagyma (fehér része), felszeletelve
1/2 db szárzeller, felszeletelve
1 babérlevél
4 dl húsleves (csirke)
1/2 dl tokaji aszú
1 dl száraz fehérbor

bors

1 dl tejszín
1 tk snidling
10 g téli szarvasgomba

A vajon megdinszteljük a póréhagymát, hagymát és a fokhagymát. Hozzáadjuk a gesztenyét, a borokat, és nagy lángon addig forraljuk, amíg a bor fele elpárolog. Felöntjük a húslevessel, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a babérlevelet. Fedő alatt, kis lángon teljesen puhára főzzük a gesztenyét. A babérlevelet eltávolítjuk, a levest botmixerrel pürésítjük.
Amíg a leves fő, a tejszínt egy kis láboskában felmelegítjük, de nem forraljuk. Beleszórjuk az apróra vágott snidlinget, és bele reszeljük a szarvasgombát. Melegen tartva (de nem forrón!) hagyjuk állni, hogy ízei összeérjenek.
Tálaláskor a levest tányérokba merjük, 1-2 evőkanálnyi szarvasgombás tejszínt csorgatunk bele.

Inspiráció: Epicurious, 2007. november

Tuesday, December 25, 2007

Szarvasgombás vaj


Szobahőmérsékletű vajat összekeverünk reszelt szarvasgombával. Egy-két napig a hűtőben érleljük, reggelire fogyasztjuk frissen sült kenyérrel.

Monday, December 24, 2007

Libamájjal töltött kucsmagomba


Talán kissé túlzás, hogy közvetlenül a téli napforduló után már ilyen tavaszias étellel állok elő, de mit tegyek, ha a hozzávalók szerencsés együttállása most valósult csak meg. Kinéztem én már ezt a receptet korábban is Antonio Carluccio gombás szakácskönyvében, de akkor hiányzott hozzá a libamáj. Hát jövő tavasszal nem fog hiányozni, az biztos, mert ezt bizony ismételni kell. Érdemes észben tartani a receptet, és a kucsmagomba szezonban elkészíteni, elfogultság nélkül mondhatom, az utóbbi idők legjobb gombareceptje.
Carluccio libamájpástétomot használ hozzá, mellyel szintén remek lehet, de a libazsírban hagyományos módon lesütött libamáj egyszerűsége nekem valahogy jobban kedvemre volt. Az ő receptjéhez képest kissé növeltem a mártás mennyiségét, hogy - illik vagy nem -, több tunkolnivalóhoz jussunk. Természetesen csakis friss fehérkenyérrel.

Hozzávalók (4 főre előételként):

20 db nagyobb méretű cseh kucsmagomba (csak a kalapja)
2 tk vaj
1 dl húsleves
2 ek konyak
1 dl tejszín
1 ek apróra vágott medvehagyma
bors

a töltelékhez:
1 tojás
1 nagy szelet kissé szikkadt fehérkenyér
1 ek apróra vágott petrezselyem
bors
2 szelet hideg sült libamáj

Ha fagyasztott gombával dolgozunk, előtte ne engedjük fel!

Verjük fel a tojást. Morzsoljuk bele a kenyeret, adjuk hozzá a petrezselymet, borsot, alaposan keverjük össze. Egy sűrű masszát kapunk. Vágjuk fel kis kockákra a libamájat.
A megtisztított kucsmagombát töltsük meg a libamájkockákkal. A nyílást tapasszuk be egy-egy kanál tojásos masszával, alaposan nyomkodjuk bele. (A masszából kb. a fele megmarad, azt felhasználhatjuk másra).
Forrósítsuk fel a vajat egy serpenyőben. A gombafejeket "talpukra állítva" helyezzük a forró vajba, pirítsuk meg, majd óvatosan lefektetve őket, időnként körbeforgatva, rázogatva süssük néhány percig őket.
Adjuk hozzá a húslevest, a konyakot, kis lángon főzzük további öt percig, öntsük hozzá a tejszínt is, forraljuk fel, végül keverjük bele a medvehagymát.
(Ha sűrűbb mártást szeretnénk, még a medvehagyma hozzáadása előtt forraljuk be a kívánt mértékben.)

Saturday, December 22, 2007

Kétgombás mártás


Antonio Carluccio ezt a mártást tartja az egyik legfinomabbnak a gombamártások közül. Tésztához, sültekhez, vadhúsokhoz egyaránt való. Bár elvileg a téli szarvasgomba (Tuber brumale) és a cseh kucsmagomba szezonja (Ptychoverpa bohemica) össze is érhet, én azért inkább biztosra mentem, és a fagyasztóból vettem elő az utóbbit a friss téli szarvasgomba mellé.Természetesen, ha valaki olyan szerencsés, hogy idén tavasszal sikerült ízletes vagy hegyes kucsmagombát lefagyasztania, azzal is elkészítheti.
Carluccio szárított gombát* használt a mártáshoz, én fagyasztottat, ezért néhány dologban változtattam a recepten.

Hozzávalók (2 főre):

30 dkg kucsmagomba (fagyasztott)
20 g téli szarvasgomba
2 tk vaj
fél fej hagyma
1 dl tejszín

bors

A hagymát felkockázzuk, a vajon megdinszteljük. Ha friss gombát használunk, alaposan megtisztítjuk, és a hagymához adjuk. Ha fagyasztottat, nem engedjük fel, a mélyhűtőből egyenesen a forró hagymához adjuk, fedő alatt nagy lángon felolvasztjuk.

A kucsmagomba sok levet ereszt, ennek kb. a felét elpárologtatjuk. Sózzuk, borsozzuk. A gombát a levével pürésítjük, sózzuk, borsozzuk, belekeverjük a tejszínt. Felforrósítjuk. A megtisztított szarvasgombát a forró mártásba reszeljük, de tovább már nem melegítjük. Azonnal tálaljuk.
Mi egy céklás-vörösboros metélttel fogyasztottuk, egy-egy pohár száraz fehérbor kíséretében.

*Ha szárított gombát használunk, azt előzetesen áztassuk meleg vízbe, legalább fél órára. Carluccio a gomba áztatólevét nem használta fel, 4 dl csirke alaplevet használt a folyadékpótlásra, melyet a gombával együtt ad a hagymához.8-10 percig főzi.

recept: Antonio Carluccio, Gombák könyve

Friday, December 14, 2007

Melegszendvics téli fülőkével


Valaki látogatja a téli fülőkés helyemet. Pár hétig nem tudtam felénézni, és levágott tönkök fogadnak. Sokkoló. Még szerencse, hogy később új lelőhelyre bukkantam. Így lett vacsora is. Idén már írtam a méltatlanul nem kellően értékelt téli fülőkéről (Flammunila velutipes). Talán nagyobb tisztelettel nézünk rá, ha tudjuk, az elegáns és méregdrága enoki vagy enokitaki gomba fülőkénk termesztett változata.
Ezt a szendvicskrémet leginkább azoknak ajánlom, akiket zavar a téli fülőke kissé nyálkás volta, ebben nem fogják észrevenni.

Hozzávalók:

fejenként

1nagy marék téli fülőke
1 tk vaj

bors
10 dkg krémsajt
2-3 karika lilahagyma apróra vágva
1 zsemle

A téli fülőkét megtisztítjuk, tönkjét levágjuk, azt nem fogyasztjuk el. A kisebb kalapokat egyben hagyjuk, a nagyobbakat feldaraboljuk. A vajat megolvasztjuk, nagy lángon 5-6 perc alatt megpároljuk a gombát. Az összes levét pároljuk el. Sózzuk, borsozzuk, kissé hűlni hagyjuk.
Összekeverjük a sajttal, lilahagymával. A zsemlét három szeletre vágjuk, megkenjük a gombás krémmel. 5-6 percre forró grill alá tesszük, hogy egy kicsit megpiruljon.

Wednesday, December 12, 2007

Hitvány matériák


Remek kis könyvecskét sikerült az antikváriumból beszerezni. 1943-ban adta ki a Magyar Szemle Társaság Moesz Gusztáv A gombák című füzetét. A KINCSESTÁR sorozat "az ismeretek minden ágából rövid, mégis alapos és élvezetes áttekintéseket nyújt, nem száraz kézikönyveket."
Az alig 80 oldalon még egy kis történeti áttekintésre is van lehetőség. Meg is állapítottam, hogy blogom az 1700-as években nem lett volna népszerű.

"A gombák, mint ganéjok, tsundaságok közt született, senyvedő, hitvány matériák."

"A gombákat a természetnek Bölts Gazdája tsak a férgeknek, nyűveknek, tsigáknak és egyéb eféle tsúszómászó állatoknak eledelére rendelte. Csak a felettébb útálatos irígy telhetetlenség viszi az embert arra, hogy a nemesebb ételeknek kimeríthetetlen bősége mellett is illy alávaló kívánságra vetemedik és mindent egyedül igyekszik felfalni. A gombák a föld szemetje, melyek undok helyeken nőnek és útálatos matériává változnak, melyre nem lehet irtózás és csemer nélkül nézni, és nem lehet eléggé szégyelni az eféle oktalan nyalánkságokat."

Mindezeket írja, illetve Haller, svájci orvostól és botanikustól idézi Mátyus István, 1787-ben. (M.I. egyébként a tövisaljagombát és a csiperkét igencsak kedvelte.)

Szerencsére változik a világ...


Friday, December 07, 2007

Tajarin szarvasgombás mártással

A tajarin egy olasz tésztaféle, a tagliatelle Piemontban készített változata. A sima tagliatellétől annyiban különbözik, hogy a tésztagyúráshoz nem egész tojásokat, csak a sárgáját használják fel. Legalábbis eredetileg. Végeztem egy kis kutatást az interneten, és bizony vannak receptek szép számmal, amik "csalnak": a tojássárgákon kívül néhány egész tojást is adnak a liszthez, sőt olyan változatokkal is találkoztam, amiben csak egész tojás szerepel, vagyis tulajdonképpen a tagliatelléről van szó tajarin álnéven.

Az ihletet a Bűvös szakács adta, így az ő receptjüket követtem. A tészta elkészítése meglehetősen időigényes, legalábbis egy tésztagyúrásban nem gyakorlott háziasszony (pl. jómagam) számára. A mártás elkészítése szerencsére egyszerű.

Hozzávalók (3 főre):


a tésztához:

25 dkg liszt
12 tojás sárgája (hat nagy és hat kicsi tojás volt itthon, csak nagyból lehet, hogy elég 10-11 is)
1 mk só

A tojássárgáját a sóval felvertem, a lisztbe kevertem, és kemény tésztát gyúrtam belőle. Ez fáradságos munka, kb. negyed órát tartott, míg a tészta megfelelő, nem ragadós, szép egynemű anyaggá összeállt. Ezután háromnegyed órát pihentettem.


A tésztagombócot háromfelé vágtam. A leírás szerint a piemonti háziasszonyok kellő gyakorlattal a sodrófával nyújtják és húzkodják a tésztát, én megint a tésztagéphez folyamodtam. Többször átengedtem rajta a tésztát, utolsóként az ötös fokozaton. Így három db, egyenként kb. 8 cm széles, 1 méter hosszú tésztacsíkot kaptam. A tésztacsíkok mindkét felét 10-10 percig szárítottam.
A tésztacsíkokat keresztben elfeleztem, így lett hat darab, egyenként fél méteres csíkom. A félméteres csíkokat harmonikaszerűen összehajtogattam (1 hajtás kb. 7-8 cm-es), majd egy vékony pengéjű, éles késsel vékonyan felszeleteltem. 2-3 mm-es csíkokat ír a recept, ennek nem mertem nekifogni, az én csíkjaim kb. fél centisek lettek. Óvatosan kihajtogattam metéltet, és egy tálcára kiterítve hagytam száradni felhasználásig.


Tálalás előtt, amikor a már a mártás is készen volt, a tésztát lobogó forró sós vízben kifőztem. A friss tészta a bolti száraz tésztánál hamarabb, néhány perc alatt megfő, vigyázzunk, ne főzzük túl.

A szarvasgomba mártás


Hozzávalók:


2 db kisebb téli szarvasgomba (tuber brumale)

1 tk vaj
1 pici hagyma (vagy salotta, vagy sonkahagyma)
1,5 dl húsleves (nálam most libanyakból és -aprólékból készült)
2 ek száraz fehérbor
2 tk tokaji aszú

A tálaláshoz:


2 ek vaj
3 dkg frissen reszelt parmezán

A hagymát nagyon apróra felvágtam. A vajat megolvasztottam, és a hagymát megpároltam rajta. Hozzáöntöttem a húslevest és a fehérbort, és kis lángon fedő nélkül addig forraltam, míg 4-5 evőkanálnyira besűrűsödött.
A szarvasgombákat nagyon alaposan megmostam (zöldségmosó kefe ajánlott, hogy a mélyedésekből a földet teljesen el tudjuk távolítani). A lángot a láboska alatt elzártam. Az egyik szarvasgombát lereszeltem, és a mártáshoz adtam. Nem mertem forralni már a gombát a mártással, mert a hő hatására az ízanyagai lebomlanak, és nem voltam biztos benne, hogy a hőfokot kellően alacsonyan tudom tartani. Mivel a mártást egy szendvicstalpú lábosban készítettem, ami a jól tartja a hőt, a forró lében, a fedőt rajta tartva 10 percig állni hagytam a lereszelt szarvasgombát. Közben a másik szarvasgombát gyufaszálnyi csíkokra (julienre) vágtam. A 10 perc leteltével ismét alágyújtottam, picit melegítettem, de forrni nem hagytam. Hozzáadtam a tokaji aszút és a maradék szarvasgombát.

A frissen kifőtt tésztához hozzákevertem a két evőkanál vajat és a parmezánt, majd hozzáöntöttem a mártást.
Egy pohár fehérbor jól esik hozzá.

Megjegyzések:

1. A tajarin nagyon finom, de lényeges különbséget én nem éreztem a csak tojássárgával készült tészta javára. Legközelebb nem hiszem, hogy vesződni fogok vele, a szokásos 10dkg liszt/ 1 egész tojás arányú tésztát fogom elkészíteni.
2. Maradt egy kevés, a mártással már összeforgatott tészta, amit eltettem a hűtőbe. Másnap, újramelegítve, az előző napinál sokkal harmonikusabb, finomabb volt! Az ilyen tésztaételeket frissen szoktuk enni, mert elvileg úgy a legjobb. Itt úgy látszik, érdemes a mártást előző nap elkészíteni, hogy összeérjenek az ízek.

Monday, December 03, 2007

Szarvasgombás lágytojás


Legelőször is keressünk egy jól záródó befőttes üveget. Ez fontos, mert különben az egész hűtőt, majd lassacskán a konyhát is, erőteljes szarvasgomba illat fogja belengeni. A szarvasgombát nyers tojásokkal az üvegbe zárjuk, és a hűtőbe tesszük.
Két nap múlva - mondjuk egy álmos, kedvetlen hétfő reggel - a tojásokat az üvegből kivesszük, és kedvünk szerint két-, három-, vagy ötperces lágytojást készítünk belőle. Az egyik szarvasgombából esetleg reszelhetünk egy keveset a lágy tojássárgájába, ha nagyon gombásan szeretnénk, de igazából nem szükséges, mert a tojás a kétnapos állás alatt kiválóan átveszi a szarvasgomba aromáját. Pirítós kenyérrel fogyaszthatjuk. Jól indul a nap.

Saturday, December 01, 2007

Szarvasgombás papardelle


Egyenesen az erdőből érkezett asztalunkra december első napján a téli szarvasgomba (Tuber brumale). Szép fekete, rücskös, üveggolyónyi példányok, megtalálásuk és elfogyasztásuk között csak néhány óra telt el.
A szarvasgombát fűszerként fogyasztjuk, legjobb, ha nem túlzottan karakteres ételeket ízesítünk vele, így élvezhetjük leginkább különleges illatát, aromáját. Olaszországban előszeretettel fogyasztják egyszerűen csak valamilyen tésztával. Mi is emelett döntöttünk, s ha már lúd, legyen kövér, a kiváló friss szarvasgombához csakis frissen gyúrt, házi tészta dukál.
A szarvasgombát a kalapos gombákkal ellentétben felhasználás előtt alaposan mossuk meg!

Hozzávalók (előételként 4, főételként 2 fő részére):

30 dkg liszt
3 tojás
1 ek olívaolaj
1 kisebb téli szarvasgomba
5-10 dkg vaj

A lisztből a 3 tojással, olívaolajjal és sóval kemény tésztát gyúrunk. Az igazán szorgos háziasszonyok aztán sodrófával gyúródeszkán kinyújtják és felszeletelik, én néhányszor átküldtem a tésztagépen, az utolsó a 6. fokozat volt. A kinyújtott tésztát kb. 1,5 cm széles és 20 cm hosszú darabokra vágtam. A tésztát forrásban lévő vízbe dobjuk, és az újraforrástól számítva 2-3 percig főzzük.
A tésztát leszűrjük, és a feldarabolt vajjal azonnal összeforgatjuk. Minél több vajat használunk, annál jobb, de aki fogyókúrázik, az 5 dkg-mal is beérheti. Végül ráreszeljük a szarvasgombát.

Hasznos tanácsok szarvasgomba vásárláshoz:

Könyvajánló:

A szarvasgomba név eredetéről, történetéről, fajtáiról, felkutatásáról és termesztéséről, felhasználásáról és még sok más érdekességről olvashatunk a nemrégiben megjelent igényes kivitelű és beltartalmú, ajándéknak is igen alkalmas
A szarvasgombász mesterségről című könyvben.

Friday, November 30, 2007

Gombasaláta


Itt a hideg, a fagyok, lassacskán tényleg vége a gombászatnak. Múlt héten még sikerült valamennyi téli fülőkére (Flammulina velutipes) szert tennem. Bár különösebben nem finom ez a gomba (egyesek szerint halszagú és halízű) és van, aki az állagát sem kedveli (kicsit ragacsos, nyálkás), de azért nagy öröm rátalálni, amikor másféle gombát már nem tartogat számunkra a természet. Ráadásul én szeretem is.
Rönkökön, kidőlt, vagy beteg fákon található farontó gomba. Késő ősszel, télen terem, időnként még hó alól is szedhetjük. Előfordul, hogy termő időszaka szinte egybeér legkorábbi tavaszi gombánkkal, a kucsmagombával. Itt a blogomon is bezárul a kör, újra a téli fülőkéről írok, két teljes gombaszezont blogoltam már végig, a kucsmagombától a téli fülőkéig.

A salátához nem írok arányokat, tetszés szerint variálható. Én a kelleténél kicsit több babot borítottam bele, ahogy a képen is látható, legközelebb kevesebbet teszek bele. A téli fülőke szívós szárát nem használjuk fel, csak a kalapját.

Hozzávalók:

téli fülőke
főtt vörös bab (konzerv is lehet)
narancs
olívaolaj
rozmaringágak

A gombasalátához megtisztítjuk a téli fülőkét és kevés olívaolajon néhány rozmaring levéllel, sóval megpároljuk. Közben meghámozzuk a narancsot, kifilézzük, a levét felfogjuk, a gerezdeket feldaraboljuk.
A párolt gombából eltávolítjuk a rozmaring levélkéket, ráöntjük a narancs levét, belekeverjük a narancsot és a vörös babot. Egy friss rozmaring ágat is beleteszünk, és tálalás előtt vagy fél órát pihenni hagyjuk. Érdemes még egy kevés olívaolajat locsolni rá.
Sült hús mellé tálaltam.

Friday, November 23, 2007

Vacsora szarvasgombára komponálva


Sümegprágán jártunk a múlt hétvégén egy jó kis gasztronómiai kalandozásra. A fő téma természetesen a gomba volt. Eredeti terv szerint a frissen szedett zsákmány került volna különbözőképpen asztalunkra, ám az időjárás közbeszólt. Így kénytelenek voltunk a bagusz által biztosított bőséges szarvasgomba felhozatallal beérni. Nem szenvedtünk tőle nagyon. :)

Olvassátok nagypapi részletes és hangulatos beszámolóját a
közös gombán!





(Ételfotók: Ági)

Wednesday, November 21, 2007

Hogy mik vannak!


"A gondosan válogatott friss gombát mosás után egyenletes szeletekre vágjuk és alacsony (85 fok) hőmérsékletűre hevített pálmaolajban ropogósra sütjük.Az alkalmazott kíméletes sütési eljárásnak köszönhetően, íz és tápanyagokban gazdag, ropogós gomba chipset kapunk."

A zacskó 50 gr gombát tartalmaz. Érzékeny gyomrúaknak nem ajánlom az egészet egyszerre elfogyasztani.


(Összetevők: gomba, finomított pálmaolaj, glükózszirup, tengeri só, természetazonos aroma, antioxidáns: citromsav)

Tuesday, November 20, 2007

Gombás lepény

(kép: http://www.vastofunghi.it/)

Úgy alakult, hogy végül az összes lilatönkű pereszke (Lepista personata) felhasználásra került egy kevés ördögszekér laskagombával (Pleurotus eryngii) egyetemben. Úgyis tele a mélyhűtő, jobb frissen megenni. Ha egy átlagos évjáratra számítunk, és március végén megjelenik a kucsmagomba, addig hetente minimum egyszer ehetünk gombás ételt csak a fagyasztott gombát felhasználva. És akkor még a szárítottat, savanyítottat, sózottat elő sem vettük. Ahhoz képest, hogy elég egy vacak gombászév volt, jól állunk gombával.
A lepény alapja egy egyszerű kelt tészta, melyet a libazsír és a bors ízesít. A rátéthez jól jött volna több füstölt libamell, de sajnos csak ennyi volt itthon.

Hozzávalók (egy nagy tepsi):

a tésztához:

50 dkg liszt (egy része lehet teljes kiörlésű)
1 csomag szárított élesztő
2 ek libazsír
3 dl víz
frissen őrölt bors


a rátéthez:

70 dkg gomba (nálunk pereszke és ördögszekérlaska)
2+1+1 ek libazsír
1 db nagy lilahagyma
5-10 dkg szeletelt füstölt libamell, csíkokra vágva
1,5 pohár tejföl
1 tojás

bors

A lisztet, a szárított élesztőt a sót és a borsot összekeverjük, majd a libazsírt és a vizet hozzáadva addig dagasztjuk, amíg jól össze nem áll. Letakarjuk, és kb. 1 órán át kelesztjük. Lisztezett gyúródeszkára borítjuk, kinyújtjuk, és a tepsibe fektetjük, és további 10-15 percig kelni hagyjuk.
Amíg a tészta kel, a gombát megtisztítjuk, felszeleteljük. A hagymát apróra vágjuk. 2 ek libazsírt felforrósítunk, és megpirítjuk rajta a gombát a hagymával együtt.
A tojást elkeverjük a tejfölben egy kanál libazsírral, sózzuk, borsozzuk. A maradék egy kanál liszttel megkenjük a tepsiben megkelt lepényt, megszórjuk a csíkokra vágott libamellel, elosztjuk rajta gombát, végül a tejfölös keverékkel meglocsoljuk.
200 fokra előmelegített sütőbe tesszük, 10 perc után a hőfokot lejjebb vesszük (150-160 fokra), és addig sütjük, míg meg nem pirul.

Friday, November 16, 2007

Gombacurry - Gucci Kari


Még mindig lilatönkű pereszke (Lepista personata). Ezúttal curry-ben, mivel kissé tartok a beharangozott túlzott aromásságtól. De sok fűszert hozzáadva nem történhet nagyobb baj. Rafi Fernandez dél-indiai szakácskönyvében találtam ezt a receptet. Nagyon hasznos kis könyv, már több mindent főztem belőle.
Az általam ismert curry receptektől különbözik ez a recept annyiban, hogy a hagymát, fűszereket előzetesen nem pirítja meg, de így is nagyon ízletes lett, ráadásul az elkészítés sokkal gyorsabban megy. Aki erősen szereti, belevághat ráadásnak két egész zöld csilit, én ezt kihagytam, megelégedtem a kevéske őrölt csilivel. Így egy enyhén csípős ételt kaptam. A szerző cikkekre vágott paradicsomot ajánl hozzá, én rizzsel tálaltam.

Hozzávalók (2 főre):

1/2 tk őrölt koriander
1/2 tk őrölt római kömény
1/2 tk őrölt csili
(esetleg két egész zöld csili, magok nélkül)
2 gerezd fokhagyma
1 kicsi hagyma
25 dkg gomba (nálam lilatönkű pereszke)
2,5 dl víz
10 dkg kókuszkrém (creamed coconut)*
kevés vaj

A gombát megtisztítjuk. Egy-két darabot félreteszünk a tálaláshoz. A többit falatnyi darabokra vágjuk.
A fűszereket, hagymát, fokhagymát (és ha használunk, a csilipaprikát) kevés sóval az aprítóban vagy fűszermozsárban pépesítjük. A fűszerpasztát a kókuszvajjal együtt felforraljuk a vízben, és hozzáadjuk a gombát. Kis lángon fedő nélkül 20 percig főzzük.
Közben a félretett gombát szeletekre vágjuk és a vajon megpároljuk.
Az elkészült curryt rizzsel és a párolt gombával tálaljuk.


*kókuszkrém vagy kókuszvaj elnevezéssel látom a boltokban a 20 dkg-os kókusztömböt. Magyarországon tapasztalatom szerint leginkább ezzel a fajtával találkozni.

Wednesday, November 14, 2007

Gyömbéres rakott gomba


Bevallom, eddig én is a szkeptikusok táborába tartoztam a lilatönkű pereszke (Lepista personata) létezésével kapcsolatban. Én ugyanis még sohasem találkoztam vele. Persze a gombázós topikon hetek óta másról sem hallani, hogy ki hány mázsa LTP-t szedett (csak így, LTP, a bennfenteseknek).

Rengeteg mindent megtudtam róla, hogy nevéhez hűen szép lila a tönkje, hogy legelőkőn - azok közül is a marhalegelőkön- nő, tipikusan boszorkánykörökben és ősszel, hogy meglehetősen aromás, és emiatt ki kedveli, ki meg nem enné, de a többség azért inkább mégis, akár tenyérnyire is megnőhet, időnként meg elbújik a fű között, és alig lehet meglelni, vagy épphogy tönkreteszi a füvet, és ahol van, ott inkább kopár a terület, stb, stb.
A lilatönkűvel kapcsolatos kételyek eloszlatásával kapcsolatos kutatásomba egy legelő felkeresése is beletartozott, ahol néhány ördögszekérlaskán kívül természetesen semmi érdemlegeset nem találtunk. Hogy a lilatönkű pereszke létezése mégis bizonyítást nyert, az annak köszönhető, hogy szerencsére vannak olyan jólelkű topiktársak, mint Shroomer, aki egy jó kilónyival ajándékozott meg bennünket belőle.

Ennyit egyszerre nem tudnánk megenni, így kerül a fagyasztóba is bőven, de egy kis adagot rögtön ki kellett próbálni frissen, különösen, hogy ki tudja, szedünk-e még idén gombát .
Várnak még kipróbálandó gombás receptek Kövi Pál Erdélyi lakoma című könyvében, a mostanit is ezek közül választottam. Az illatos-aromás gombát jól kiegészíti a gyömbér. Az eredeti recepthez képest a hozzávalók arányán változtattam egy keveset.

Hozzávalók (1 főre):

10 dkg gomba (pl. valamilyen pereszke)
2 tojás
1,5 dl tej
1/2 tk frissen reszelt gyömbér (gyömbérimádóknak lehet egy picit több is ennél)
2 zsemle
1 kis fej hagyma
3-4 szál petrezselyemzöld
1+2 tk libazsír + egy kevés az edény kikenéséhez
6 ek tejföl

piros paprika

Legelőször elkeverjük a tejben a gyömbért, hogy legyen egy kis ideje jól kiadni az ízeket.
Odatesszük a tojást főni.
A gombát megtisztítjuk, vékonyan felszeleteljük. A hagymát apróra vágjuk, a petrezselymet is felaprítjuk. Egy teáskanálnyi libazsíron megpirítjuk a gombát a hagymával és petrezselyemmel, megsózzuk. A főtt tojást meghámozzuk, felszeleteljük.
A zsemléket felszeleteljük (nekem egy darabból négy szelet jött ki), a szeleteket egyenként megáztatjuk a gyömbéres tejben, és óvatosan, de alaposan kinyomkodjuk. Egy zsírral kikent tűzálló edény aljára fektetjük a zsemlék kicsivel több mint felét. Elsimítjuk rajta a gombát, rátesszük a tojásszeleteket, végül a maradék zsemlével befedjük. A tejfölt kikeverjük egy kevés sóval, paprikával és a két teáskanál libazsírral, majd a zsemlére locsoljuk.
200 fokra előmelegített sütőben negyed órát sütjük, amíg kissé megpirul.

Egy személy részére meglehetősen kiadós vacsora. Egy pohár fehérbor feltétlenül illik hozzá.


Korábbi receptjeim az Erdélyi lakoma című könyvből:

Friday, November 02, 2007

Céklás gnocchi zsályás gombaszósszal

Tegnap csodálatos kiránduló idő volt, jártunk is egyet a Börzsönyben. Ezúttal gomba nem került a kosarunkba. A hétvége mégsem telhet el gombaétel nélkül, így a készleteinkhez nyúltunk, egy adag fagyasztott vegyes gombakeveréket (céklatinorú, vargánya, galambgomba) vettem elő. Mostantól egyre inkább szaporodni fognak a fagyasztott, szárított gombát felhasználó receptek, persze ki tudja, mit hoz a szeszélyes időjárás. A friss gombák közül azért idén még késői laskára, téli fülőkére mindenképpen számítok.

Hozzávalók (3 főre):
60 dkg krumpli
20 dkg cékla
20 dkg liszt
20 dkg szeletelt, lepárolt, fagyasztott erdei gomba (vagy 30-35 dkg friss)
2 tk vaj
2-2,5 dl tejszín (attól függően, milyen sűrűre szeretnénk a mártást)
frissen őrölt bors
4-5 friss zsályalevél
kevés parmezán

A krumplit és a céklát héjában feltesszük főni (a céklának jóval több idő kell). Amikor megpuhult, meghámozzuk, áttörjük, és a liszttel és kevés sóval összegyúrjuk. Belisztezett deszkán ujjnyi vastag rudakat sodrunk a tésztából, kb. két centis darabokra vágjuk, és egy villa hátával kissé megnyomjuk, hogy a villa fokainak lenyomata meglátszódjék rajta. A nyers gnocchit adagonként forrásban lévő, kissé sós vízbe rakjuk. Akkor van kész, amikor a gnocchi felúszik a víz tetejére. Szűrőkanállal kiszedjük, félretesszük.

A szószhoz a fagyasztott gombát a vajon gyakran megkeverve hirtelen felolvasztjuk.
(Ha friss gombával dolgozunk, azt megtisztítjuk, felszeleteljük, a vajon addig pároljuk, míg az összes leve el nem párolog.)
A gombát sóval, borssal ízesítjük. 2-3 evőkanálnyit kiveszünk belőle, félretesszük. A maradékba beledobjuk a zsályaleveleket, felengedjük a tejszínnel. Négy-öt percig lassan forraljuk. A zsályaleveleket eltávolítjuk, és a tejszínes gombát pürésítjük. Ha nem tálaljuk rögtön, érdemes a leveleket még tálalásig visszatenni, hogy többet átadjon az ízéből.

Tálaláskor a félretett gombát elosztjuk a gnocchin, a szószt ráöntjük, végül parmezánforgácsokkal díszítjük (a parmezán a képről véletlenül lemaradt).

Saturday, October 27, 2007

Rókagomba sóban - kísérlet

A gombák egyik tartósítási módja a sóban tartósítás. Régóta foglalkoztat a kérdés, de mindeddig nem vágtam bele. Nyáron az Őrségben Maplesyrup a Gombázós topikról bemutatott nekem egy üveg sós rókagombát, így végre saját szememmel is láthattam, hogy ilyen tényleg létezik, és milyen is valójában.
Olvasmányélményeim vannak a sóban eltett gombával kapcsolatban, pl. Pohljobkin Konyháról konyhára című, a volt Szovjetunió nemzeti eledeleit bemutató érdekes könyvében* is találhatunk olyan recepteket, melyek elkészítéséhez mondjuk fél pohár sózott gombára van szükség. Az orosz konyhában népszerű eljárás mikéntjéről nem ír.
Kutakodtam kicsit a szakácskönyveimben és az interneten, hogy vajon mégis hogy megy a dolog. A lényeg egyszerű, egy edényben/üvegben só és gombarétegek váltakoznak, legfelülre természetesen só kerül. Végül az üveget lezárjuk, és a gomba jó sokáig eláll, ha csak meg nem esszük. Egyetlen nyitott kérdés van a dologban, a só és a gomba aránya. Arra jutottam, hogy ahány ház, annyi szokás. Találtam olyan recepteket, melyek csak egészen vékony - 1-2 teáskanálnyi - só réteget írnak a gombarétegek közé, és olyat is, melyben a gomba és a só aránya közelít.

Ezek után munkához láttam. Kétféle gombát tettem el vegyesen,
sárga rókagombát és szagos rókagombát, mindkettő nagyon mutatós és jóízű gombaféle. Először megtisztítottam őket (nem mostam meg), azután következett a rétegezés. Úgy látszik, a bizonytalanság még az előtanulmányok után is munkálhatott bennem, mert rengeteg sót használtam, a bő fél kiló gombához egy kiló sót. Ezt már magam is túlzásnak érzem, biztos, hogy ennél jóval kevesebb kellene bele. A kísérletezést jövőre folytatom. A gombák mindenesetre három hét sóban tartózkodás után remek állapotban leledzenek, néhány napja ellenőriztem őket. Alkalom adtán felhasználásukról is hírt adok.


* A könyv a Terebessen is olvasható, és antikváriumokban időnként ma is kapható.

Tuesday, October 23, 2007

Blogajánló

Ahogy a bejegyzés címét leírtam, egyből a régi vicc* ugrott be :

- Ajánlom magamat!
- Ajánljon valami jobbat!

Tovább nem is ragozom, ajánlom az új blogomat, miértek és hogyanok ott:

Mézesmadzag

*talán Karinthy

Saturday, October 20, 2007

Gombakrém gyűrűs tuskógombával


Sosem látott bőségben termett idén ősszel a gyűrűs tuskógomba (Armillaria mellea), az ország minden táján. Az őrségi gombásztalálkozón is zsákszámra lehetett volna szedni. Annyit azért nem szedtünk, de került belőle a gombasavanyába rizike, lila pereszke, lila pénzecskegomba, rókagomba, szürke tölcsérgomba társaságában. Bár már itt vannak az első fagyok, talán egy-egy fagymentes helyen még beléjük botolhatunk.

Vannak, akik nem kedvelik ezt a gombát, kissé furcsa, nyúlós állaga miatt, van aki ízét sem szereti. Tény, hogy a piacokon sokszor már túlkoros példányokat árulnak, teljesen kinyílt, lepedőnyi kalappal. Az ilyeneket szerintem sem érdemes megvenni (2000 Ft/kg-ért láttam legutóbb Budapesten a piacon). Szedéskor, vásárláskor érdemes a zsenge, alig kinyílt kalapokat választani. A fiatal példányok szerintem kifejezetten finomak, bár az biztos, hogy nem pörköltnek, ragunak való, de számos más módon jól elkészíthető. Nálam is volt már
gombás rétes belőle, és gombakrémnek is csak ajánlani tudom. Elkészítése nagyon egyszerű és gyors (de a kötelező 20 perces főzési időre ügyeljünk, ennyi idő kell ahhoz, hogy a benne lévő méreganyagok lebomoljanak). A gyűrűs tuskógomba tönkjét nem használjuk fel, legcélszerűbb közvetlen a gyűrű alatt levágni.

Hozzávalók:

gyűrűs tuskógomba (másféle erdei gombával is helyettesíthető)
friss rozmaringágak
fokhagyma

olívaolaj
citrom

A gombát megtisztítottam, a kisebb fejeket egyben hagytam, a nagyobbakat feleztem, negyedeltem. Egy szendvicstalpú lábosba tettem a gombát kevés olívaolaj, só és rozmaringszál társaságában. Kis lángon, fedő alatt, víz hozzáadása nélkül pároltam 20 percig. Szükség esetén, néhány evőkanál vizet adhatunk hozzá, ha le akarna égni. A fokhagymát megtisztítottam, fokhagymanyomón átnyomtam, és a gombához adtam. A fedőt levéve, a lángot kissé nagyobbra végve a gombát a fokhagymával még egy percig kavargattam, picit lepirítottam.
A rozmaringszálat eltávolítva az egészet aprítógépbe tettem, citromlével, extraszűz olívaolajjal meglocsoltam és pépesítettem. Langyosan a legfinomabb friss kenyérhez. Hűtőben néhány napig eltartható, de evés előtt kis idővel vegyük ki, hogy szobahőmérsékletűre melegedhessék.


Egy ígéretes receptet találhatunk a gyűrűs tuskógomba zakuszkaként való elkészítésére a Közös gombán.

Monday, October 15, 2007

Gombás csoki kóstoló


Itt vannak ezek a Zotterék. A magyar határhoz nagyon közel. Az őrségi gombásztalálkozó helyszínétől úgyszólván csak egy ugrásnyira. Még az otthon felejtett cím és térkép nélkül is odataláltunk hozzájuk. Ebből is látszik, hogy nem csak gombászvénám van, hanem csokoládévénám is. Ez utóbbi sajnos költségesebb szenvedély.

A csokigyár gyönyörű dombos-lankás vidéken fekszik, és sokkal nagyobbnak képzeltem. Van egy másfél órás programjuk, amiben megmutatják, hogyan lesz a kakaóbabból Zotter csokoládé, majd az eltikkadt látogatók csokikóstolón vehetnek részt. Az idegenvezetés jelenleg sajnos csak németül van, így ezt most kihagytuk, nem úgy a csokikóstolót. Csekély három euro ellenében kb. 20 csokit meg lehet kóstolni. Tekintve, hogy ott helyben egy tábla csokit kettőhatvan euroért mérnek, ez igazán jutányos ár annak, aki igazán alapos kóstolást végez. Egy-egy tételt többször is vissza kellett kóstolnom a megfelelő értékelés végett, tehát bizton mondhatom, többszörösen megérte az árát. Pláne, ha még az ily módon megspórolt vacsora árát is levonjuk az összegből.

A kóstoláshoz a csokoládék kis tálcákon egy futószalagon száguldoznak körbe, csipesszel vehetünk le róluk egy-egy darabot. Ez nagy összpontosítást és fejlett mozgáskoordinációt igényel. A feladatot nem mindenkinek sikerül abszolválni, mint a padlón elterülő csokoládéválasztékból megállapítható.

Sajnos nem mindegyik csokit lehet megkóstolni, a választék sokkal nagyobb, mint ami a futószalagon elfér. Például a hirhedt vaddisznós sem volt terítéken (az üzletben sem lehetett kapni), pedig azt szívesen megkóstoltam volna. A Zotter csokoládék között meglepő ízesítésűeket találunk, csak néhány példa, a teljesség igénye nélkül:
  • sörös
  • tofu és szaké
  • rózsás-bazsalikomos
  • kakukkfüves-vörösáfonyás (ez egy kedvencem)
  • citromos polentás (ez is nagyon jó)
  • hibiszkuszos-kamillás

Ezeken kívül azért vannak klasszikusabb ízesítésűek is, pl. pisztáciás, kávés, gyömbéres, csilis. Kapható náluk forró csokinak való alapanyag, bonbonok, és különböző főzőcsokoládék is. A boltban Zotter likőrt is láttam.

Na, de itt az ideje, hogy a gombákra térjünk. Háromféle gombás ízesítésű csokoládét találhatunk a palettán, melyek rögtön a kosaramba kerültek (a többiek mellé, melyek létszámát és kilétét ne firtassuk, lévén ez egy gombablog).

Datolyás-shiitake gombás:


Zelleres-szarvasgombás-portói boros:

Vörösáfonyás-vargányás:


A gombás csokik kóstolását már itthon ejtettük meg.

A táblák 70 grammosak. Mindhárom töltött csoki étcsokoládé bevonatú, számomra ez már egy jó pont. A shitakés és a szarvasgombás bevonata 70%-os kakaótartalmú, a vargányásé 60%-os.

A szarvasgombás csoki a csokival kapcsolatos összetevőkön kívül csokilikőrt, portói bort, zellert, mandulát, almás balzsamecetet, almabrandyt, citromot és 0,01% szarvasgombaolajat tartalmaz. Illata kívülről kellemes étcsoki illatú, eltörve felsejlik a szarvasgomba aroma. Ha nem találkoztam volna már korábban szarvasgombával, nem érezném, hogy valami különleges is van benne. Külön kihegyezve illatára azonban megérzem (kóstolótársam egyáltalán nem).
A töltelék kétrétegű, egy vastagabb fehéres réteg és egy vékonyabb csokoládés. Kellemesen lágy, krémes, szinte elolvad a szájban. Ízében már kissé erőteljesebb a szarvasgomba íz, de nem mondanám jellegzetesnek, az alkoholosság feltűnőbb benne.

A shiitakés csoki ízesítői a datolya, mandula, shiitake gomba (2,42%), mogyoró, almabrandy, kávé, római kömény, csili, narancsolaj, rozmaringolaj. Illata leginkább kávés-narancsos. Eltörve újabb fűszeres illatok bukkannak elő. Tölteléke világosbarna, datolyadarabokkal. Gombaízt egyáltalán nem éreztünk rajta, elnyomják a fűszerek és a kávé, a datolya. Nagyon kellemes enyhén csípős lecsengése van.

A vargányás csokoládéban mogyorót, áfonyát, vargányát (4%), grappát, vaníliát találhatunk. Kívülről megszagolgatva felülről kellemes, meghatározhatatlan édeskés illatot érzünk, alulról gombásat. Kettétörve fény derül a rejtélyre, a töltelék kétrétegű, az alsó, vastagabb csokoládésban rejlik a vargánya. A felső a mogyorós-vaníliás réteg. A vargányaíz az alsó rétegben erőteljes, nagyon jól érezhető, de a csoki egészét tekintve nem tolakodó, harmonikus. A töltelék kellemesen krémes, nem túl édes.

Szubjektív összesítésem szerint első helyen áll a vargányás, másodikon a shiitakés, bár gomba nem érződik rajta, de fűszerezése igen kellemes - arról nem is beszélve, hogy egészségünknek is milyen nagy szolgálatot teszünk, ha ezt fogyasztjuk minél nagyobb mennyiségben ;) -, végül a szarvasgombás következik. Ez utóbbi harmadik helyezése azért senkit ne tartson vissza attól, hogy alkalom adtán akár szarvasgombás csokit ajándékozzon nekem, nem fogom visszautasítani!

Zotter csokihoz Budapesten is több helyen hozzájuthatunk, pl. a Jancsi és Juliskában, a Culinarisnál és a Keserédesben is.



Zotterék a Fairtrade mozgalom elkötelezett hívei is, és túlnyomórészt bio hozzávalókat használnak.

Update: Gombás csokoládét próbálhatunk a szintén osztrák Bachalm kézműves cégtől is. Budapesten keressük a Keserédesben.

Saturday, October 13, 2007

Vargányás rozmaringnyársak aszalt szilvával

Nyaralásunk óta tervezgetem, hogy elkészítem ezt az ételt, ha megfelelő hozzávalókhoz jutok. Az Őrségben a rengeteg egyéb gomba mellett találtunk néhány szép ízletes vargányát (Boletus edulis) is. Egy részüket még helyben leszárítottuk, néhány példány, köztük az áhított kicsik frissen hazautaztak velünk. Előkerestem a Funghi e tartufi júniusi számát, mely ezt a receptet közölte. A szöveg mellett szerencsére fotók illusztrálják lépésről lépésre a tennivalókat, így egy kis szótárazással kiegészítve minimális olaszismeretemet, erőfeszítésemet siker koronázta. Fontos, hogy ehhez az ételhez kicsi, nagyon friss gombákat válasszunk. Elkészítése egyszerű és gyors, eredményül mutatós, igen finom előételt kapunk.


Hozzávalók (4 főre, előételként):

4 db kis-közepes vargánya
4 db kb. 10 cm-es rozmaringszál (idősebb, már megfásodott szálak)
4 (lehetőleg minél hosszabb) szelet szalonna
8 db aszalt szilva
1 szelet kissé szikkadt fehér vagy félbarna kenyér
1 gerezd fokhagyma
1-2 szál petrezselyem, apróra vágva
olívaolaj

a körethez:

2 db lilahagyma
2 ek olívaolaj


Előkészítjük a rozmaringnyársakat: a zöld leveleket lecsipkedjük a szálról, csak az egyik végén hagyunk rajta néhányat.
A vargányák kalapját óvatosan letekerjük. A nyársra húzunk egy aszalt szilvát, utána óvatosan a vargánya tönkjét, még egy aszalt szilvát, végül a nyársat átszúrjuk a kalapon is. A szalonnát a vargánya tönkje köré tekerjük.
Egy serpenyőben pici olívaolajat forrósítunk, beletesszük a vargányákat, és időnként nagyon óvatosan továbbfordítva néhány perc alatt megsütjük. Ha közben egyik-másik kalapja leesne, nem kell megijedni, süssük úgy tovább, a végén majd visszatesszük. A szalonna közben összesül, esetleg nem éri majd teljesen körbe a vargányát, de ez sem baj. Szűrőlapáttal óvatosan kivesszük a vargányákat a serpenyőből, és egy tűzálló tálba/tepsire tesszük.
A szelet kenyér belét alaposan elmorzsoljuk, a fokhagymát fokhagymanyomón átnyomjuk és a petrezselyemmel együtt morzsához adjuk. Alaposan összekeverjük, és a vargányára szórjuk. 210 fokra előmelegített sütőbe tesszük, és néhány percig sütjük, amíg egy kis színt nem kap. A lilahagymával együtt tálaljuk.

A körethez a lilahagymát vékony karikákra vágjuk. Az olajat egy serpenyőben felforrósítjuk, a hagymát rádobjuk, megsózzuk, és gyakran kevergetve néhány percig sütjük. Elegendő neki max. 5 perc, nem kell, hogy teljesen megpuhuljon, az a jó, ha picit roppanós marad.


Volt már nálam korábban is egy aszalt szilva - gomba párosítás, de annak újbóli elkészítésével még sajnos 5-6 hónapot várnunk kell.

Friday, October 12, 2007

Őrségi gombásztalálkozó

(plakát: János66)

Az elmúlt hétvégét (és még néhány napot) az Őrségben töltöttük. Az apropó a III. Országos Netgombász Találkozó, mely mostanra már igazi hagyománnyá nőtte ki magát, és remélem, még nagyon sokszor megrendezésre kerül. A csapat az Index Gombázós topikjáról verbuválódott, és minden évben egyre többen vagyunk. Az első találkozón még csak 21-en vettünk részt, a másodikon már több mint negyvenen, a legutolsón pedig több mint hetvenen! Jó dolog együtt lenni, együtt gombászni, és a nickek mögött megbúvó embereket megismerni.
Gombabőség is fogadott bennünket, és az időjárással is nagy szerencsénk volt. Panaszra egyedül az adhat okot, hogy a nagy vargányahullám arrafelé már lefutott, így abból kevesebb került a kosarakba. Persze nem csak a hasunkra gondoltunk, hanem a tudományra is, körülbelül 160 féle gombafajt sikerült begyűjtenünk, és nagy részét sikerült meghatározni is. A begyűjtött példányokból kis kiállítást rendeztünk, melyet az Őrségi Nemzeti Park Központját látogató turisták is érdeklődve nézegettek. :)


Egy-egy ilyen találkozó programja nem túl komplikált, több órás gombászás, majd gombahatározás a kötelességtudó és érdeklődő gombászok esetében, míg a többiek inkább a készülő vacsorára koncentrálnak. Erről inkább beszéljenek a képek, de megmondhatom, a több, mint hetven ember számára elegendő gombamennyiség megtisztítása és feldolgozása nem kis feladat!


Három hatalmas bográcsban készült a vacsora, három főszakács vezényletével. Természetesen mindegyikben főszerepet játszott a gomba, de a raguk alapja, fűszerezése különbözött. Mangalicahúsból, sertéscombból és borjúhúsból is készült egy-egy jókora adag. A bográcsokba került sárga rókagomba, vargánya, lila pereszke, rizike, galambgombák, többféle tinóru, szagos rókagomba, hirtelen ennyi jut eszembe, de biztos, hogy még több is volt. Nagyon finom lett mind a három bográcsos étel.
Szerencsére vannak körünkben olyan igazán rendes gombászok is, akik még külön finomságokkal is készültek az eseményre (idén én nem vittem semmi különlegességet, restellem is magam). Gombasavanyúság, sütemények, különböző házi pálinkák és italok, lekvár, birsalmasajt, gombás kenyér és gombakrém színesítették az étlapot (ezek némelyike a Netgombász recept oldalán megtalálható).

Az idén először gomba-szépségverseny is megrendezésre került, bárki benevezhette az általa talált és különösen szépnek, vagy valamilyen szempontból különlegesnek tartott gombáját.
Itt láthatók a szépségverseny gyönyörű jelöltjei:

A verseny győztese egy vargánya lett.

Miután az utóbbi időben Pest környékén nem voltunk igazán elkényeztetve gombailag, nagyon nagy lelkesedéssel szedtük a sokféle gombát. Persze jóval többet, mint amennyit meg tudtunk enni - készült gombapörkölt, káposztagombaleves, gombás pirítós is - kárba veszni meg nem akartuk hagyni, amit leszedtünk.



Így aztán a gombatalálkozó befejeztével még ott helyben neki is láttunk feldolgozni a gombákat. Szárítottunk szegfűgombát, sötét trombitagombát, vargányát - szerencsére szálláshelyünkön cserépkálya volt, így csak annak tetejére kellett szépen felpakolászni. Néhány üveget pedig gombasavanyával töltöttünk fel.

Búcsúzóul pedig egy csodaszép mesegomba:

(Légyölő galóca - Amanita muscaria)

Friday, October 05, 2007

III. Országos Netgombász Találkozó

(logo: Nagypapi51)

Gombászni mentem.
Beszámoló a jővő hét vége felé várható.