
Hozzávalók (személyenként):
fél bögre kuszkusz
A kuszkuszt készítsük el a gyártó utasítása szerint, majd villával lazítsuk fel, és tegyük félre kihűlni.
Elég szegényes ez az ősz gombász szempontból. Még szerencse, hogy az őrségi kiránduláson nem szükölködtünk a gombában, mert azóta nem nagyon találtunk. Bár elég meleg az ősz, de semmi csapadék, a gombák nem bújnak elő. Szerencse, hogy a hétvégi kiránduláson találtunk egy kis csokor kései laskát
Tavalyelőtt nyáron hazahoztunk egy helyes kis bükkfarönköt az erdőből. Nem szabályos alakú, kicsit ferde, és kétfelé ágazik, talán ezért hagyták ott a favágók. Mindenesetre nagyon kényelmesen lehet rajta ücsörögni, és egyszerre két gyerek is elfér rajta egymás mellett. Nyár közepén valami taplóféle gomba is elkezdett nőni rajta, szomorkodtam is, hogy miért nem laska. Nem kellett volna, mert pár nappal ezelőtt megjelent az is! Milyen jó is, ha a gomba házhoz jön! Az ember csak leszalad a kertbe, megszedi a laskáját, és gyorsan összedobja a vacsorát, nehéz lenne frissebb alapanyaggal dolgozni. A nyári laska (Pleurotus pulmonarius) a termesztett laskához hasonló, elég enyhe ízű, sokféleképp felhasználható gomba.
Miután leszüreteltem, alaposan megtisztítottamés feldaraboltam.Egy kis láboskában kevés vajat olvasztottam, rányomtam két gerezd fokhagymát, kicsit kevergettem, majd hozzátettem a gombát. Jól átsütöttem, sóztam, frissen őrölt borssal alaposan megszórtam, jó bőven szórtam rá. Hozzáöntöttem a tejszínt, mégegyszer átforraltam, a tüzet elzárva apróra vágott petrezselyemmel megszórtam. Parmezánnal meghintve, és friss bagettal tálaltam. Egyszerű, de milyen jó!
Aki csak egyszer is evett jól elkészített erdei rántott gombát, nemigen fanyalodik többé a bolti csiperkéből készültre.
A vargánya után most már másféle gomba is található szép számmal, ezekből válogattunk a rántott gombához. Nem minden gomba alkalmas kirántásra. Van amelyik pl. túl törékeny, alkalmatlan a panírozásra, aztán vannak, amelyek hosszabb hőkezelés után alkalmasak csak a fogyasztásra, ezeknek a sütési idő nem elég.
Az őzláb gomba (Macrolepiota procera v. M. rhacodes) az egyik klasszikus rántani való gomba, a legtöbben csak rántott gombát készítenek belőle. A nagy, kinyílt kalapokat nagyon jól lehet panírozni, a kisebb "dobverőket" meg először tölteni, aztán panírozni. A töltelékre számtalan variáció létezik, de most én csak egyszerű rántott őzlábat készítettem.
A vargányából szinte minden ételféleség jó, így természetesen rántott gombának is kiváló. A rántott gombák közül nekem ez a kedvencem.
Tavaly egy nagy csokor kései laskából készítettem rántott gombát, ezért gondoltuk, hogy most kipróbáljuk a nyári laskából is. A késeiből finomabb, ez kicsit ízetlen volt, szárazabb.
A gomba panírozásánal fokozottan kell ügyelni arra, hogy a panír egyenletesen fedje a gombát, és jól rátapadjon, különben túl olajos lesz (az őzlábgomba különösen hajlamos sok olajat magába szívni). Én nem szoktam a gombát előre megsózni, nem szeretem, ha levet ereszt, inkább a tojásba teszem a sót. Az őzlábgombát, laskát nem kell szeletelni, a vargányát legalább fél centi vastag szeletekre vágjuk, különben kiszáradhat. Bő olajban süssünk, és az olajat jól forrósítsuk fel, úgy kerül bele a gomba. Egy perc után a lángot kisebbre vehetjük, és alacsonyabb hőfokon süssük tovább. A lemezes gombákat mindig úgy tegyük bele, hogy a kalap lemezes része legyen alul. Rövid ideig kell sütni, hamar elkészül. Alaposan lecsöpögtetjük, papírra szedjük, és leitatjuk róla az olajat. Házi majonézzel igen finom.
Ezt a fogást vargányából szoktuk elkészíteni, a tavalyi évben sokszor nyílt rá lehetőségünk, sose lehet megunni. Most nosztalgiaképp elkészítettem előételnek, hát kettőnknek épphogy elég volt.
(Friedhelm és Renate Volk: Gombakalauz ínyenceknek könyve alapján)