Friday, January 18, 2008

Szarvasgombás papardelle - ezúttal lilában



Nálam az utóbbi egy-két évben háttérbe szorultak a szakácskönyvek. Elő-előveszem őket, főleg az épp aktuális kedvenceket, de sokkal többet kalandozom a gasztroblogokon. Nem számolom, de jó pár ételt készítettem már a bloggertársak receptjei alapján. Van, hogy egy az egyben megcsinálom az ételeket, máskor öteleteket, inspirációt adnak.

A napokban Dolce vita gyönyörű pink spagettijének képeiben gyönyörkedtem, és még nem sejtettem semmit. A rákövetkező napon miközben a szarvasgombákat rendezgettem, és a konyhát elárasztotta mindent átható illata, felvillant bennem, hogy van valami ebben a téli szarvasgombában (tuber brumale), ami a céklára emlékeztet. De még legalább egy napnak kellett eltelnie, mire összeállt a kép: a kettő együtt még sokra viheti. Az eredetileg tervezett sima (igaz kézzel gyúrt) tésztának gondolatban máris búcsút intettem, és épp a piac fele járva a céklát be is szereztem.
A céklás tésztának valóban nincs céklaíze, enyhén édeskés ízvilága kitűnően harmonizál a szarvasgomba földies ízeivel, lágyítja, egyben mégis erősíti azt. Egy-egy pohár könnyű francia fehérbor is fogyott mellé.

Hozzávalók (2 személyre):

25 dkg tagliatelle
1 cékla
1 dl víz (Dolce vita csak fél dl-t használt, én 1-re emlékeztem)
10 dkg vaj
1 db téli szarvasgomba

A tésztát sós vízben megfőzzük, leszűrjük.
A céklát meghámozzuk, darabokra vágjuk, és a vízzel turmixoljuk. Levét leszűrjük. A céklalevet felforrósítjuk, hogy a tésztát ne hűtse le, és a kifőtt tésztára öntjük. Elkeverjük, és annyi időre lefedjük, míg a szarvasgombát lereszeljük, és a vajat darabokra vágjuk. A tészta a céklalevet magába szívja, és szépen meglilul. Hozzáadjuk a vajat és a szarvasgombát, alaposan elkeverjük, és azonnal tálaljuk.

5 comments:

Cserke said...

Irtó szép a tészta.
De akárhogy erölködöm, nem látom magam előtt, hogy is van ez a szarvasgombarendezgetés. Szétszaladtak? Vagy térdig jártok a szarvasgombában? Vagy csak úgy, nagyság szerint?:)
Hiába, nem vagyok gombaszakértő...

Zsuzsa said...

Na jó, elárulom, csak itt, csak most, és csak neked (remélem, más nem olvassa), a szupertitkos műhelytitkot, melyet mások több évtizedes gombászmunkásságuk során sajátítanak el, de aki ezt a blogot olvassa, most bónuszként megkapja. Ezek a kis szarvasgombák több törődést igényelnek, mint néhai akváriumi halaink. Azokat csak naponta egyszer kellett etetni, de ezeknek az üvegéről naponta le kell törölgetni a párát, és kicserélni az üvegben alattuk a papírszalvétát. Ilyenkor gyönyörködni is kell bennünk, és néhány jó szót szólni hozzájuk. Ettől lesznek hálásak, frissek és még jobb ízűek! Ha szarvasgombához jutsz, melegen ajánlom ezt az eljárást! :)

Cserke said...

Hát ezt egyszer majd bővebben ki kell fejtened, addig inkább kutyát-macskát tartok:)
Megenni nem lehet őket, viszont papírszalvétát sem kell alattuk cserélni.A többi nagyjából stimmel.
Ilyet?! És meddig tarthatók el, ha ilyen gondos anya módjára bánsz velük? Mondjuk megtalálod vasárnap és hónapokig lehet babusgatni?

Zsuzsa said...

Ennyit tutujgatod, és frisseségtől, állapottól függően 1-2 hétig áll el max. De aromájából rohamosan veszít, tehát a legjobb néhány napon belül felhasználni! Szóval tényleg nem teljesen éri meg, mert pl. 60-100ezer egy kiló, gondold el,hogy abból mennyi macskát vehetsz!
Sajnos nem én találom, ezt a tevékenységet nyugdíjas koromra tartogatom, külön tudomány.

Cserke said...

Azt hittem, hónapokig lehet rakosgatni őket.
Egyébként annyiból nem is lehet olyan sok macskát venni.Van macskából is szarvasgomba-kategória:)