Ha bolond, ne szedd le!

Szarvasragu királytinóruval és gesztenyével

Nem is tudom, hogy lehet, hogy eddig nem írtam a királytinóruról (Boletus regius), pedig ez is a kedvenceim egyike. Micsoda öröm megpillantani pirosas kalapját, mégha néha messzebbről egy-egy pillanatra az embert megtévesztheti mondjuk egy céklatinóru. Meg persze a vargányákkal egy időben és közelükben nő, így nem olyan unalmas a vadászat. No nem mintha egy vargányavadászat unalmas dolog lenne... Azt is szeretem benne, hogy főzés-sütés közben megtartja szép sárgás színét, igazán jól mutat a különböző ételekben. A gombás ravioli például királytinóruval töltve a legmutatósabb. Húsa jó roppanós, főzés után is, íze enyhébb, nem olyan jellegzetes, mint a vargányáé. Gondolkodtunk egy ideig, hogy vargányával vagy a királytinóruval készítsük el a szarvasragut, végül ez utóbbi mellett döntöttünk, de azt hiszem, valamikor a vargányás változatot is ki fogjuk próbálni, ha mégegyszer szép vadhúshoz jutunk.

Hozzávalók:

60 dkg szarvascomb
5 dkg bacon
1 nagy fej vöröshagyma
3 ek olaj
2 gerezd fokhagyma
10 szem borókabogyó
10 szem egész bors
5 szál kakukkfű
4-5 db zsályalevél
30 dkg királytinóru (párolt, fagyasztott)
20 dkg főtt, hámozott gesztenye (mirelit)
2 dl jóféle száraz vörösbor
só

A szarvascombot lehártyázzuk, kis kockákra vágjuk. A hagymát és a bacont apróra vágjuk, és az olajon megpirítjuk. A fűszereket hozzáadjuk, 1-2 percig kevergetjük, rádobjuk a húst, elkeverjük, majd kis lángon fedő alatt 1 - 1 és 1/4 órát pároljuk. Szükség esetén időnként kevés vizet adunk hozzá. A lángot nagyobbra csavarjuk, hozzáadjuk a gombát és a gesztenyét, ráöntjük a bort, és egy deci vizet, megsózzuk. Ha újra forr, lehalkítjuk, és csendesen még 1/4 órát főzzük. Frissen sült burgonyafánkkal tálaljuk, no meg egy kis finom házi kökénylekvárral.