Thursday, June 26, 2008

Vargányás spagetti dióval, rozmaringgal


A vargánya az egyik legsokoldalúbban elkészíthető erdei gomba, nem is igen jut eszembe olyan étel, melyben ne állná meg a helyét. Tésztaszószt ritkán szoktam készíteni belőle, általában másféle gombákat használok. Pedig milyen finom ebből is, a ritka alkalmakkor mindig megfogadom, hogy gyakrabban készítek.
Nagyon kiadós ez az étel, nem is igen kívánkozik mellé más. A tészta hamar beszívja a szószt, lehet, hogy az általam használtnál kicsit több tejet is elbírna.
Nem kell a vargányát sokáig főzni, a mártás elkészül kb. annyi idő alatt, míg a spagettinek felforr a víz és megfő. Figyeljünk az időzítésre, frissen a legjobb. Fogadjuk meg Lénárd Sándor (és a római háziasszonyok) szavait "a sugo várhat a pastára, fordítva soha."

Hozzávalók (2 személyre):

25 dkg spagetti
40 dkg vargánya
1 ek vaj
1 doboz mascarpone
3-4 ágacska rozmaring
1,5 dl tej
frisen őröltbors
egy marék dió
1-2 evőkanálnyi parmezán vagy Grana Padano forgács

Odatesszük a tésztának a vizet, ha felforrt megfőzzük a spagettit.
A gombát megtiszítjuk, falatnyi darabokra vágjuk. A vajat felolvasztjuk egy serpenyőben, rádobjuk a gombát, 1-2 percig kavargatva kicsit megpirítjuk, sózzuk, borsozzuk, majd fedő alatt 10 percig pároljuk a rozmaringágak társaságában. Hozzáadjuk a mascarponét és a tejet (ha kicsit átmelegszik, már könnyű lesz a mascarponét elkeverni), és egyet forralunk rajta.
A diót egy száraz serpenyőben folyamatosan kevergetve kissé megpirítjuk.
Tálaláskor a tésztát tányérra halmozzuk, tetejére kanalazzuk a vargányás szószt és meghintjük a pirított dióval és sajtforgáccsal.

3 comments:

Anonymous said...

a könyvre teljesen véletlenül akadtam a szüleimnél a 80as évek végén, nagyon meglepődtem, hogy én erről hogyhogy nem tudok (ugye akkor még se Váncsa, semmi ilyesmi, talán csk Inyesmester ebben a műfajban), aztán óriási csalódás ért!: egészen addig azthittem, hogy az egyik kedvenc ételemet, a sonkás-tojásos tésztát (Alla poverella) én találtam föl!... de nem!

Zsuzsa said...

Szerintem az, hogy az olaszok évszázadok óta főzik, még nem von le semmit az újrafeltalálás dicsőségéből! :)

Anonymous said...

Istenem, a tökéletes összetevők.
Este 9-kor ilyesmibe belefutni egyenlő a kárhozattal.