Tuesday, February 03, 2009

Gombás, kacsahúsos tarhonya


Most már teljesen biztos, hogy a céklatinóru (Boletus erythropus) benne van nálam a top 10-ben, de még az is lehet, hogy a top 5-ban. Roppanós állagát hosszas sütés, főzés, fagyasztás sem képes megtörni, nagyon jó textúrát ad az ételeknek. Íze a vargányáéhoz hasonló, de annál enyhébb, kevésbé jellegzetes. Vágásra pillanatok alatt és erősen kékül, de ez ne riasszon el senkit, főzés közben színe szép barnára vált (egyébként is kifakul idővel, de ugye az előkészített nyers gombát nem tartogatjuk sokáig). A vargányával ellentétben viszont nyersen ne fogyasszuk nem kívánt következményei miatt.
Maradék sült hús hasznosítására alkalmas az alább következő recept. Nálunk épp kacsamell volt, de használjuk azt, ami épp akad.
A céklatinórut ebben az ételben vargányával helyettesíthetjük, vagy másféle tinóruval, de ne olyannal, amitől nyálkás lesz az étel (pl. fenyő).

Hozzávalók (2 személyre):

2 ek kacsazsír
15 dkg tarhonya
1-2 ág rozmaring
frissen őrölt bors
2 gerezd fokhagyma
30 dkg céklatinóru
1 kicsi, vagy fél nagy kacsamell, sütve

1 evőkanál zsíron megpirítjuk a tarhonyát, vízzel felöntjük, sózzuk, bőségesen borsozzuk, beletesszük a rozmaringot és fedő alatt megfőzzük. A rozmaringágat kivesszük belőle.
A gombát megtisztítjuk, falatnyi darabokra vágjuk. A fokhagymát apróra vágjuk. 1 ek zsírt felforrósítunk, megpirítjuk rajta a gombát (ha fagyott gombával dolgozunk, a zsíron fedő alatt gyorsan felolvasztjuk), ha levet engedne, teljesen elpárologtatjuk. Rádobjuk a fokhagymát, 1-2-t keverünk rajta, lehúzzuk a tűzről.
A sült húst kis kockákra vágjuk és a megfőtt tarhonyához keverjük a gombával együtt. Nagy lángon néhány percig kevergetve átforrósítjuk, pirítjuk, azonnal tálaljuk.

3 comments:

nagypapi said...

Kacsahúsos tarhonya gombával az álmoskönyv szerint fejlett ízlést jelöl. Izgalmas.
(A tarhonyát magában is imádom)

duende said...

Én is nagyon szeretem ezt a gombát, rendkívül ízletes. És ebben az egytálban - nagyon izgalmas! Tetszik! :)

Zsuzsa said...

duende, örülök, hogy rokonlélekre akadtam, szegény céklatinóru méltatlanul mellőzött.