Wednesday, November 12, 2008

Töltött tintagomba


Ugye milyen kis szerény falatka? Olyan semmitmondó, egy rántott izé, tizenkettő egy tucat. Nemcsak a képen, a tányéron közelről megszemlélve sem árult el magáról sokat. Délben, amikor a libamájat megvettem a piacon, még nem tudtam, hogy délután gyapjas tintagombát fogok találni. Igaz, csak hat darabot, de váratlanul, így november közepén igazi ajándék.
A tintagomba a leggyorsabban romló gombák egyike, nem lehet vele teketóriázni. Arra is képes, hogy mire az ember az erdőből hazaér vele, már elpacásodik, ööö eltintásodik. Csak a legfrissebb példányokat szabad begyűjteni belőle, minél előbb hazavinni, feldolgozni. Nagyon finom gomba, zsenge, lágy ízű, kellemes. Rántva, vagy sörtésztában elkészítve a legjobbak egyike. Megpillantva már nosztalgiáztam is az őrségi gombász találkozón, ott jó sokat sütöttünk, vagy tizen beuzsonnáztunk belőle. Kissé továbbfejlesztve előételnek pont jó lesz, libamájat, szarvasgombát bele, főúri lakoma.

Hozzávalók:

gyapjas tintagomba
libamáj
szarvasgomba
liszt
tojás
zsemlemorzsa (lehetőleg házi)
olaj a sütéshez (ha van, libazsír)

A tintagombák tönkjét kicsavarjuk. A libamájat megtisztítjuk az erektől, villával szétnyomkodjuk, belekeverünk néhány reszelésnyi szarvasgombát, megsózzuk. A libamájas keveréket ügyesen a tintagombák üregébe töltjük (ha van egy nagyméretű fecskendőnk, használjuk azt. A gombákat töltsük minél tömörebbre, mert sülés közben az üreg megnövekszik, ahogy a lemezek összeesnek.).
A megtöltött gombát bepanírozzuk (a lyukas végét biztos, ami biztos, duplán paníroztam), az olajban néhány perc alatt megsütjük.
Azonnal tálaljuk.
Nem veszett össze a Szepsy Úrágya furminttal.
Szarvasgomba a Közös gombán.
Szintén libamáj és szarvasgomba együtt Gabojszánál.
Bombadil Toma is kedveli.

10 comments:

hypogea said...

szép szép :) de mi az hogy szarvasgomba? mellik? :))

Zsofi foodblogja said...

Hoppá ;)

Tintaleves said...

Jó kis nap: délelőtt libamáj, délután tintagomba!

Zsuzsa said...

hypogea, ne hozz zavarba! :)

Eszter, tényleg szerencsém volt!

nagypapi said...

Kár ezt a finom gombát mindenféle libamájakkal rongálni...:))
A könnyen romláshoz annyit, hogy legutóbb Kallától jövet (péntek)találtunk frisset, otthon csak úgy bevágtam a hűtőbe - ohne Verpackung -, vasárnap délben még tökéletes volt.

Zsuzsa said...

NP, ugye?! Megígérem, hogy most egy darabig nem is teszek ilyet mégegyszer. :)
Ááá, hűtőben, úgy könnyű. Egyébként nekem már ott is folyósodott meg elég hamar. Persze lehet, hogy még a betevés előtt töltött idő ártott meg neki. Mi egyébként is tintában utazunk most, nagylány azzal akar írni. :)

Csibész said...

A hétvégén kutyasétáltatás közben én is találtam egy példányt, de már eléggé ki volt nyilva szegény! Pedig egyből a te recepted ugrott be! Hej de megkóstoltam volna....

Zsuzsa said...

Csibész, a jövőben azért tartsd szemmel a helyet. :)

Tamás said...

értek még a tintagombához de most vettem egy házat és az udvar tele van folyton vele.
Mosni tisztítani hogyan? Le kell húzni a kalapról a héját, vagy nem?
Receptet találtam sokat a neten de az előkészítésről nem ír senki.

Zsuzsa said...

Én is szeretnék egy ilyen házban lakni! :)
A tisztításról megoszlanak a vélemények, van aki lehúzza teljesen a "gyapját", én csak azokat szoktam, amik túl nagyok, túl elállnak, szóval ami úgy adja magát. Nekem gombatisztításra az enyhén nedves mikroszálas törlőkendő jön be a legjobban, a tintagombánál különösen finoman, óvatosan, a törékenysége miatt.