Ha bolond, ne szedd le!

Úti beszámoló - Toszkána (2)

Olaszországban fél három - háromkor bezárnak az éttermek, és kis vidéki városokban, falvakban bizony van, hogy vacsora időig semmilyen nyitva tartó vendéglátó helyet nem lehet találni. Emiatt előfordult, hogy sietve, mindenféle előzetes megfontolás, meggondolás nélkül ültünk be helyekre ebédelni. Az egyik ilyen hely volt Saline di Volterrában az Africa nevű fogadó és étterem, amely ugyan nem különösebben érdekes, vagy különleges, de megkóstoltuk a híres toszkán levest, a ribollitát. Tudtam, hogy tesznek bele kenyeret, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyit, az összes levét felszívta, egy nagyon sűrű főzelékhez hasonlított. Lehetett volna egyébként kenyér nélkül is kérni. Így kenyérrel nagyon laktató volt, és ízes a rengeteg különböző zöldségfélétől.

A toszkán kenyérrel (pane toscano) egyébként egy kicsit megjártam, amikor érkeztünkkor bátran bevásároltam belőle, aztán a nyakamon maradt egy csomó, mert a gyerekek nem voltak hajlandók megenni. Ugyanis só nélkül készítik. Már itthon utána néztem, ha kicsit tájékozottabb vagyok, persze nem jártam volna így. A lényeg, hogy hagyományosan kimarad belőle a só, és így kiválóan alkalmas pl. a levesek sűrítésére is, jól ellensúlyozza a fűszeres toszkán ételeket. Olívaolaj mártogatására is nagyszerűen megfelel. (Recept)

Ugyanitt ettem egy gnocchit pesto szószal. Mondani sem kell, hogy ez a gnocchi köszönőviszonyban sincs a nálunk kapható félkész készítményekkel, amelyet sajnos sok helyen az éttermek is használnak. Ez mogyoróméretű, puha, ízletes. A pesto higításához sosem mertem elegendő levet használni a tészta főzővizéből, de ezentúl bátrabb leszek, hogy megtapasztaltam, milyen is lehet így. A pesto-t már jó ideje magam készítem (egyszer elkövettem azt a hibát, hogy megtettem, így azóta nem bírjuk a boltit megenni), de most tovább fogok játszani az arányokkal, itt sokkal több bazsalikomot tettek bele, mint én szoktam, és jobban is ízlett így.

Olívaolaj

Sokat jártunk olívaolaj után, mert valahogy nem volt szerencsénk a termelőkkel. Volt, ahol nem volt senki, vagy nem értek rá, volt, ahol elfogyott már a legutóbbi palackozás, máshol nem ízlett igazán, amit kóstoltunk, végül utolsó nap sikerült vennünk egy Podere Casanova nevű "tanyán", San Gimignano közelében. A tanyán van egy takaros kis bolt, mindenféle helyi finomsággal (még hitelkártyát is elfogadnak!). Mézek, lekvárok, vargánya és szarvasgombakészítmények, tészták, ecetek, (ízesített) olajok, bor, mind saját, vagy környékbeli birtokok terméke. Ötféle olaj közül választottam kettőt (állítólag még bio is), egyik saját, ez volt az öt közül a legenyhébb, legbársonyosabb, meg egy sokkal erőteljesebbet (cimkéje az alábbi képen), ez utóbbit itthon még nem bontottam ki, ott nagyon ízlett.



Sajtok

Már itthon fellelkesültem Dolce vita bejegyzésének olvastán, így útmutatása alapján el is mentünk a Radicondoli mellett lévő juhfarmra. Engem főként a juhricotta izgatott, és jelentem, nagyon finom! Valahogy úgy képzeltem el, hogy sokkal "juhosabb" íze van, de nem, nagyon hasonlít a megszokott ricottára, de persze mégis más egy kicsit. Akik nem szeretik a juhsajtot, azok is bátran megkóstolhatják. Mondjuk Toszkánában nehéz dolguk lesz, mert ott mindenütt juhsajtot kapni, ez az alap. A piacon is a sajtosnál a négy vagy ötféle sajt mind juhsajt volt. Én minden nap ettem, amíg ott voltunk, különösen egy öregebb, soká érlelt darab nyerte meg a tetszésemet, bár a fresco sem volt rossz.

Fagyi

Aki még nem tudná, most figyeljen, Toszkánában nagyon nagyon jó a fagylalt! A fagylaltosok keresése a napi állandó programok közé tartozott, és nemcsak a gyerekek tartottak rá igényt. Kedvencünk a san gimignano-i:

Itt például az összes gyümölcsfagylalt tejmentes, ami nekünk fontos, mert a lányok tejallergiásak. Ez alkalommal sikerült az amadei csokoládéfondant, sáfrányos fagylalt és mangósorbet hármasával beérnem. A választás egyáltalán nem könnyű, legalább harmincféle fagyi van, aminek körülbelül a fele valami különlegesség, de a hagyományosokat is szívesen megkóstolná az ember, ki ne vágyna például egy tökéletes őszibarack sorbetra vagy vaníliafagylaltra.

De nem ez az egyetlen jó fagylaltos errefelé, három éve is, és most is rengeteg helyen próbáltuk, és szinte mindenhol kiváló. Lehet, hogy túl egyszerű módszer, de a fagyi színek alapján elég jól ki lehet szűrni, hogy hol lehet finomat enni.

Érdekes, hogy északabbra egyszer sem találtunk olyat, ami akár megközelítné ezeket a fagylaltokat. És ott a legtöbb helyen nincs is tejmentes fagyi.

Az úti napló befejező részében Toszkána észak-keleti részében fogunk kalandozni.