Thursday, August 28, 2008

A rókagombapörkölt újragondolása



Az idei nagyon rövid nyaralásunkból négy napon egy új műfajt próbáltunk a gyerekekkel, a kempingezést. Nagyon bejött, mindegyikünk nagyon élvezte, igaz, hogy kell még benne gyakorlatot szereznünk. A mi is kell egy sátorozáshoz lista minden nap bővült egy-két tétellel. Stájerország közepén, a hegyekben választottunk táborhelyet, és milyen jól tettük! Rögtön érkezésünk másnapján kiderült, hogy a paradicsomba kerültünk! Hihetetlen sokféleségben és mennyiségben nőtt a környéken a gomba, csak kapkodtuk fejünket. A rókagomba egyszerűen burjánzott, életemben összesen nem láttam még ennyit. Az alábbi képen a túristaút egy rövid darabkája látható, no comment.


Disznófülgombával ezelőtt csak könyvben találkoztam, igazán mutatósak, de őket nem ettük meg. (Jóízűnek tartják, Magyarországon védett)


Első napi vacsoránk vargányából, rókagombából, galambgombából, sárga gyűrűstinórúból, érdes tinóruból készült. Szerencse, hogy gomba ennyi féle volt, mert egyéb hozzávaló alig, íme első napi minimálkonyhánk:

A legfontosabbak azért megvannak, olívaolaj, só, hosszú bors, fokhagyma. Össze is állt belőlük egy remek ragu.
Másnap csak rókagombában utaztunk, hétfő lévén az üzletek is kinyitottak, így tudtunk némi élelmet, pl. a gombához kenyeret, hagymát, pirospaprikát szerezni.

Rókagombapörkölt készült, igaz, olívaolajos alapon, de így sem rossz (rendszerint így készítem). Az előző napi vacsorához hasonlóan szintén minimálváltozat, hiszen csak olaj, hagyma, só, pirospaprika és sok rókagomba került bele, az újítás már a tányérokban történt, apróra vágott édes koktélparadicsom, és néhány kanál creme fraiche hozzáadásával. A kicsit savanykás osztrák barnakenyérrel kiváló kombinációt alkotott, itthoni ismétlésre vár.

További felfedezésem, hogyha egyenlő mennyiségű, szeletekre vágott sárga gyűrűstinórut és szeletekre vágott hagymát olívaolajon nagy lángon gyorsan megpirítunk, sózzuk, kevés vörösborral meglocsoljuk, majd a levét elforraljuk, igen finom kenyérre valót kapunk.

Persze azért nem csak gombászással töltöttük az időt, meghódítottunk egy majdnem 2000 méter magas hegycsúcsot is.


3 comments:

Excuseme! said...

Oh Zsuzsa, hogy irigylem en ezt az eletet. A tiedet. Turazas, gombaszas. Csuda.

Zsuzsa said...

Jaj, Zsuzska,tudod, hogy van ez, a szomszéd kertje mindig zöldebb...
Egy örökkévalóssággal ezelőtt másfél évig éltem és dolgoztam Londonban. Egy másodperc gondolkodás nélkül indulnék, ha. Bár az igaz, hogy ott nincsenek hegyek. :)

nagypapi said...

Azér' par example, a sherwoodi erdőt szívesen végigbóklásznám...:)