Még tart az Ausztriában szedett gomba, jó is, mert itthon nagy ínség van. Régóta tart a kánikula. Talán a mostanra ígért lehűlés hoz csapadékot is, és újra járhatjuk az erdőket. A sárga rókagomba (Cantharellus cibarius) a leggyümölcsösebb illatú gombánk, én egyszerűen rajongok érte. Ha rókagombát szedek, időm jelentős része azzal telik, hogy a leszedett gombát szagolgatom, nem tudok betelni vele. Mint egy nagy tál illatos barack...
Nem véletlen, hogy az elsőre talán szokatlannak tűnő gomba-gyümölcs párosítás gyakori résztvevője épp a sárga rókagomba. Ha belefért volna a VKF legutóbbi fordulóján való indulás, valami ilyesmi étel készült volna. Gyümölcs-gomba-bors. S mellé valamilyen fehér hús. Nálunk épp csirke.
Hozzávalók (4 főre):
4 csirkecomb
só
1-2 ek gombapor
40 dkg rókagomba
2 ek vaj
2 nagy őszibarack
2 dl tejszín
2 tk étkezési keményítő
2 cl Southern Comfort likőr (elhagyható)
só
bors (sok)
A csirkecombokat sóval és gombaporral bedörzsöljük, sütőzacskóba tesszük, készre sütjük.
Amíg sül, a gombát megtisztítjuk, falatnyi darabokra vágjuk. A vajat megolvasztjuk, hozzáadjuk a gombát, sózzuk, jó sok borsot őrlünk rá, és fedő alatt 15-20 perc alatt megpároljuk. Az étkezési keményítőt egy kevés tejszínnel elkeverjük, összekeverjük a gombával, a maradék tejszínt és a likőrt is hozzáadjuk, egyet forralunk rajta. A barackot meghámozzuk, kockákra vágjuk, a gombához adjuk. Nem főzzük tovább, rögtön tálaljuk. Mi rizst ettünk hozzá.
4 comments:
Gratula Neked is a tízeshez!
És tessék mondani, valami úti gasztrobeszámoló???
Köszönöm!
Az is jön hamarosan, az utolsó akadály is elhárult, tegnap hazahoztam a számítógépet a szervízből.
Talán te megértesz! Én ha nyernék a lottón, vennék egy régi kőházat a Zemplénben, és havonta legalább egy hetet ott töltenék, miközben gombákat kergetnék az erdőben.
Annyira irigyellek!
Megkérdezhetem, hogyha vannak gyerekeid, akkor azok mekkorák? Az én 3 évesem 30 perc alatt kikészül az erdőben.
Eszter, ami Neked a Zemplén, nekem az Őrség, én akár le is költöznék állandóra.
A mi gyerekeink jól bírják, de hát első perctől kezdve szoktatva vannak. A legkisebb (3 és fél) a gyenge láncszem, ő még nem tud olyan sokat gyalogolni. Persze így is kétszer annyit megy, mint mi, mert közben előre-hátra szaladnak, fára másznak, árkot ugranak, stb, minden sok időbe telik, így nem teszünk meg nagy távokat, de nem is az a lényeg.
Az a jó, hogy mivel hárman vannak, korban viszonylag közel, jól elszórakoztatják egymást, pláne, ha még ha kölcsöngyerek is jön velünk. Egyedül biztos, hogy nem olyan izgalmas.
Post a Comment