Tintagombás hamis blini

A gyapjas tintagomba (Coprinus comatus) legfinomabb gombáink egyike. Jellegzetes formájáról, pikkelyes, "gyapjas" kalapjáról könnyen felismerhető. Szereti a parkokat, kerteket, világos erdőszéleket (mi is ott találtuk), trágyázott helyeket. A könyvek szerint áprilistól novemberig előfordul, nekem eddig csak ősszel volt hozzá szerencsém. Csak fiatalon ehető, míg lemezei fehérek. Gyorsan öregszik, hamar elfolyósodik, ezért a gyűjtés napján készítsük el. Felhasználásig tartsuk a hűtőszekrényben. A képen a bal oldalon látható példány már szépen "tintásodik" körben a kalap szélén, fiatalabb társa is csalóka, a gyönyörű külső alul már feketedő lemezeket takart.

Kedvelt elkészítési módja a kirántás, bundában sütés (pl. sörtésztában), a tojásrántottában is sokan szeretik. A tintahalgomba nálam most magában megpárolva, hamis blinivel került az asztalra.

Hozzávalók (12 db):

a krémhez:

3 ek. natúr krémsajt (pl. Philadelphia)

2-3 tk. tejszín

frissen őrölt bors

2-3 szál petrezselyem, finomra vágva

a blinihez:

1 tojás

4 ek. sima liszt

1 ek. teljes kiőrlésű liszt

1/2 tk. sütőpor

csipet só

1/2 - 1 dl sör

1 tk vaj a sütéshez

5- 6 db gyapja tintagomba

só

frissen őrölt bors

2 tk. vaj

apróra vágott petrezselyem a tálaláshoz

Először a krémet készítjük el, hogy legyen ideje szobahőmérsékeletre melegedni. A hozzávalókat annyi tejszínnel, hogy lágy, de nem folyós krémet kapjunk összekeverjük, és félretesszük.

A blinihez összekeverjük a kétféle lisztet, a sót és a sütőport. A tojást kissé felverjük, és a liszthez keverjük, alaposan eldolgozzuk. Annyi sört keverünk hozzá, hogy a szokásosnál sűrűbb palacsintatésztát kapjunk.

A vajat megolvasztjuk a serpenyőben, és evőkanálnyi adagonként, félidőben megfordítva kis palacsintákat sütünk a masszából.

Míg a palacsinta sül megtisztítjuk a gombát, és hosszanti csíkokra vágjuk. Egy serpenyőben megolvasztjuk a vajat, hozzádjuk a gombát. Sózzuk, borsozzuk. Gyakran kevergetve 5-6 perc alatt megpároljuk.

A blinit megkenjük a petrezselymes sajtkrémmel, a tetejére teszünk 2 - 3 darab gombát, és kevés petrezselyemmel meghintjük.

Gyapjas tintagombás recept három éve: töltött tintagomba.

Töltött tintagomba

Ugye milyen kis szerény falatka? Olyan semmitmondó, egy rántott izé, tizenkettő egy tucat. Nemcsak a képen, a tányéron közelről megszemlélve sem árult el magáról sokat. Délben, amikor a libamájat megvettem a piacon, még nem tudtam, hogy délután gyapjas tintagombát fogok találni. Igaz, csak hat darabot, de váratlanul, így november közepén igazi ajándék.

A tintagomba a leggyorsabban romló gombák egyike, nem lehet vele teketóriázni. Arra is képes, hogy mire az ember az erdőből hazaér vele, már elpacásodik, ööö eltintásodik. Csak a legfrissebb példányokat szabad begyűjteni belőle, minél előbb hazavinni, feldolgozni. Nagyon finom gomba, zsenge, lágy ízű, kellemes. Rántva, vagy sörtésztában elkészítve a legjobbak egyike. Megpillantva már nosztalgiáztam is az őrségi gombász találkozón, ott jó sokat sütöttünk, vagy tizen beuzsonnáztunk belőle. Kissé továbbfejlesztve előételnek pont jó lesz, libamájat, szarvasgombát bele, főúri lakoma.

Hozzávalók:

gyapjas tintagomba

libamáj

szarvasgomba

só

liszt

tojás

zsemlemorzsa (lehetőleg házi)

olaj a sütéshez (ha van, libazsír)

A tintagombák tönkjét kicsavarjuk. A libamájat megtisztítjuk az erektől, villával szétnyomkodjuk, belekeverünk néhány reszelésnyi szarvasgombát, megsózzuk. A libamájas keveréket ügyesen a tintagombák üregébe töltjük (ha van egy nagyméretű fecskendőnk, használjuk azt. A gombákat töltsük minél tömörebbre, mert sülés közben az üreg megnövekszik, ahogy a lemezek összeesnek.).

A megtöltött gombát bepanírozzuk (a lyukas végét biztos, ami biztos, duplán paníroztam), az olajban néhány perc alatt megsütjük.

Azonnal tálaljuk.

Nem veszett össze a Szepsy Úrágya furminttal.

Korábbi szarvasgombás receptjeim.

Szarvasgomba a Közös gombán.

Chili&Vaníliánál.

Szintén libamáj és szarvasgomba együtt Gabojszánál.

Bombadil Toma is kedveli.

Különlegesség csak ínyenceknek.