Úti beszámoló - Toszkána (3)

Arezzo-tól északra, Toszkána keleti részén, Emilia Romagna-ba is áthúzódva helyezkedik el a Parco Nazionale delle Foreste Casentinesi. Az Appeninek csodálatos, hatalmas erdőkkel borított hegyei gyönyörűek, és egy egészen másféle Toszkánát mutatnak, mint amelyet könyvekből, filmekből, korábbi látogatásokból megismerhettünk. A turista is sokkal kevesebb.

Érkeztünkkor már hetek óta szárazság volt, de az erdő még így is rejtegetett gombát, és kirándulásunkon ígéretesebbnél ígéretesebb lelőhelyekre bukkantunk. A gombászszerencse sem hagyott cserben bennünket, igaz, hogy csak egy darab vargánya volt a zsákmány, de nem voltunk telhetetlenek. A lényeg, hogy az embernél mindig legyen egy kevés só, citrom, bors, jóféle olívaolaj és éles kés. Egy hatalmas fenyőfa alatt, kényelmes erdei padon költöttük el fejedelmi ebédünket.

Az idelátogatók egy része nemcsak a természeti szépségekért keresi fel a nemzeti parkot: két régi, még működő kolostor is vonzza a turistákat. Mindkettő látogatható, érdemes felkeresni őket (Camaldoli). És nem csak az Antica Farmacia miatt, ahol a szerzetesek által előállított százféle terméket árulják. A szerzetesek gombásznak, így gyönyörű szárított vargányát kínálnak megvételre. Ezenkívül különböző gyógynövényekből gyógyhatású likőröket, gyógyfüves cukorkákat készítenek. Méhészkednek, lekvárt főznek, tésztát gyúrnak, csokoládét (háromfélét) készítenek. És ezek csak a gasztronómiai vonatkozású termékek.

Az éttermekben számos gombás ételt találhatunk, és itt sem sajnálják róluk a gombát. Hihetetlen mennyiségben szórják például a vargányás pizzára, melynek piros (paradicsomszószós) és fehér (besamel alapú) változatát is megkóstoltuk. Ricottás ravioli vargánya szószban - nehéz volt eldönteni, hogy a tányéron a ravioliból vagy a vargányából van-e több. A környékbeli tipikus ételek (itt a polenta már mindenütt megjelenik az étlapokon, Volterra környékén egyáltalán nem találkoztunk vele):

Nem sejtettük, hogy ezen a vidéken érünk nyaralásunk gasztronómiai csúcspontjára. A hegyektől megittasulva tulajdonképpen egy kempinget kerestünk, senki ne kérdezze, hogy kötöttünk ki az I Tre Baroni szállodában. Nem lehetünk mindig következetesek. Véletlenül pont szabad volt egy family suite. A recepciónál várakozva véletlenül megpillantottuk az étlapot, és bele is olvastunk. Amikor később megkérdezte a szállodatulajdonosnő fia, egyben recepciós/medencetisztogató/pincér, hogy este ott vacsorázunk-e, már nem véletlenül mondtuk, hogy igen. Egy étlapra persze sok mindent ki lehet írni, de itt az igéretes étlap minden tekintetben találkozott várakozásainkkal. Minőségi alapanyagokból, nem túlbonyolított, harmonikus, olykor rafinált, a toszkán hagyományokon alapuló ételeket kaptunk. Hogy az ember egy kis hegyi falu (Moggiona) szélén álló családi szálló éttermében ilyen színvonalú vacsorát kap, csak kapkodtuk a fejünket. Hogy létezik ez? Pesten nagyon kevés helyen tudják sajnos ugyanezt a szintet nyújtani. Persze, amikor hazaérve megnéztük a honlapjukat, azért láttuk, hogy nem teljesen amatőrökkel állunk szemben. :)
És miket ettünk?

Első este:

Séf üdvözlete: sárgarépakrémleves (néhány kanálnyi, selymes és intenzív, tejtermék nélkül)

Előételek: parmezánszuflé spenót mártással, spárga fürjtojással és szarvasgombával

Főételként: gnocchi diós gorgonzolamártással, nyúlragu mézzel és karamellizált körtével

Desszert: kókuszos panna cotta, gesztenyés szelet

Finom volt a kókuszos panna cotta, állaga is tökéletes, de azért a panna cotta kókusz nélkül az igazi.

Természetesen a második este is a szálloda éttermében vacsoráztunk:

Séf üdvözlete csak első este jár sajnos, de azért a gyerekeknek kihoztak egy adagot a finom levesből

Előételek: snidlinges ricottával töltött cukkinivirág friss, fokhagymás paradicsommal (egy hasonló recept itt), libamell karamellizált fügével Marsala szószban

Főételként: házi tagliatelle kacsaraguval, sörben főtt szarvasfilé rókagombával, fűszeres polentával

Desszert: csokoládészuflé

Az étlapon szerepelt még sült vargánya, külön kérhető köretként, ez igazán szimpatikus. :)
A reggelivel viszont egyáltalán nem laktunk jól, nagyon kevés és szegényes volt, furcsa ellentétben állt a vacsorával. Egyik reggel egy népes angol társaság ült a szomszéd asztalnál, ők egyszerűen nem akarták elhinni, hogy ennyi és kész. A háziak viszont úgy tűnt, hogy nem igazán értik az ő problémájukat, hiába, Olaszországban nem a reggeli a legfontosabb étkezés.

Nemcsak az étterem, de az egész nemzeti park annyira elbűvölt minket, hogy elhatároztuk, ide még vissza kell térnünk hosszabb időre, már csak ezért is.

És végül utazásunk legfontosabb szerzeményei:

Már csak olaszuk kell megtanulnunk...

Őzlábgomba sörtésztában

Nem okultunk a két nappal ezelőtti hibából, ismét kosár nélkül indultunk kirándulni, és persze rendes mennyiségű őzlábgombába (Macrolepiota procera) botlottunk. Még szerencse, hogy az őzlábgombát kiválóan lehet hegyes, erős ágakra felfűzve szállítani. Csak a kalapokat - melyek meglehetősen törékenyek- szúrkáljuk fel óvatosan az ágra, a tönkjére nincs szükség, mivel azt szívóssága miatt nem fogyasztjuk.
Az őzlábgombát legjobban rántva szeretem, de elkészítése meglehetősen macerás, és rengeteg tojást is igényel. Gyorsabban készülő, és majdnem ugyanilyen finom változat a sörtésztában sütés, és ilyenkor ráadásul a tésztából kimaradó sört is megihatja a szomjas szakács.

Van, aki a gombát a sörtésztába mártás előtt lisztben is megforgatja, én nem szoktam, az őzlábgombán anélkül is jól megtapad tészta.

Hozzávalók (4 főre):

10 db közepes méretű őzlábgomba (csak a kalapja)
2 tojás
20 dkg liszt
1 mk só
3 dl sör
olaj a sütéshez

A hozzávalókból a szokásosnál sűrűbb palacsintatésztát keverünk. Az olajat felforrósítjuk. A megtisztított gombafejeket a tésztába mártjuk, lecsöpögtetjük róla a felesleget, és lemezével lefele a forró olajba tesszük. Világosra sütjük, majd megfordítjuk, és a másik felét is megsütjük. Vigyázni kell, hogy a színe szép világossárga maradjon, mert ez a tészta túlsütve könnyen megkeseredik.
Rozmaringos-fokhagymás tepsis krumplival és paradicsomsalátával fogyasztottuk.

Zsályás gombakrém pirítósra

A múlt héten viszonylag sok eső esett, a hosszú ideig tartó hőség és szárazság után mégsem volt igazán elegendő ahhoz, hogy előbújjanak a gombák. Legalábbis az ország középső részén, mert az Őrségben már szedik a vargányát. A gombázós topikon leginkább a fatörzsön növő gombákról (laska, géva) jöttek híradások az utóbbi időben, úgy látszik, ezek ennyi esőtől is magukhoz tértek, csak a föld nagyon száraz. A tegnapi kiránduláson mi sem számítottunk gombára, olyannyira nem, hogy kosarat sem vittünk magunkkal. Ez persze utóbb hibának bizonyult, mert a turistaút közvetlen közelében, egy nem is túl nagy tuskón, egy hatalmas telep ízletes tőke gombára (Kuehneromyces mutabilis) bukkantunk. Még jó, hogy a gombászkéseket nem hagytuk otthon, illetve azért lapult a hátizsákban egy-két vászonszatyor ( egy gombász legyen mindig optimista).

A nagyobbik részéből gombapörköltet főztem, egy maréknyit levéve pedig az ebédhez készült előétel belőle. Az ízletes tőkegomba is az aromásabb, erős illatú gombák közé tartozik, melyet nem érdemes elnyomni. Ezért csak kevés fűszert használtam, a zsálya remekül kiemeli a pirított gomba ízét. Egy kis körte is került bele, továbbra is kísérletezgetek a gyümölcs-gomba párosítással.

Hozzávalók (2 főre, előételként):

1 nagy marék erdei gomba (ízletes tőkegomba)

1 tk vaj

7 dkg sajtkrém (Philadelphia)

1 ek mascarpone

egy kisebb körte fele (elhagyható)

2-3 zsályalevél

só

A gombát megtisztítjuk, apróra vágjuk (a tönkjét nem használjuk fel, az túl szívós). A vajat megolvasztjuk, és 3-4 perc alatt, folyamatosan kevergetve megpirítjuk rajta a gombát. Nem szabad levet hagyni rajta. A kész gombát kihűtjük.

A sajtkrémet elkeverjük a mascarponéval, a zsályát apróra vágjuk, azt is hozzáadjuk. A körtét meghámozzuk, nagyon kicsire felvágjuk, és a kihűlt gombával a sajtos krémhez keverjük. Ízlés szerint sózzuk, piritóson tálaljuk.

Úti beszámoló - Toszkána (2)

Olaszországban fél három - háromkor bezárnak az éttermek, és kis vidéki városokban, falvakban bizony van, hogy vacsora időig semmilyen nyitva tartó vendéglátó helyet nem lehet találni. Emiatt előfordult, hogy sietve, mindenféle előzetes megfontolás, meggondolás nélkül ültünk be helyekre ebédelni. Az egyik ilyen hely volt Saline di Volterrában az Africa nevű fogadó és étterem, amely ugyan nem különösebben érdekes, vagy különleges, de megkóstoltuk a híres toszkán levest, a ribollitát. Tudtam, hogy tesznek bele kenyeret, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyit, az összes levét felszívta, egy nagyon sűrű főzelékhez hasonlított. Lehetett volna egyébként kenyér nélkül is kérni. Így kenyérrel nagyon laktató volt, és ízes a rengeteg különböző zöldségfélétől.

A toszkán kenyérrel (pane toscano) egyébként egy kicsit megjártam, amikor érkeztünkkor bátran bevásároltam belőle, aztán a nyakamon maradt egy csomó, mert a gyerekek nem voltak hajlandók megenni. Ugyanis só nélkül készítik. Már itthon utána néztem, ha kicsit tájékozottabb vagyok, persze nem jártam volna így. A lényeg, hogy hagyományosan kimarad belőle a só, és így kiválóan alkalmas pl. a levesek sűrítésére is, jól ellensúlyozza a fűszeres toszkán ételeket. Olívaolaj mártogatására is nagyszerűen megfelel. (Recept)

Ugyanitt ettem egy gnocchit pesto szószal. Mondani sem kell, hogy ez a gnocchi köszönőviszonyban sincs a nálunk kapható félkész készítményekkel, amelyet sajnos sok helyen az éttermek is használnak. Ez mogyoróméretű, puha, ízletes. A pesto higításához sosem mertem elegendő levet használni a tészta főzővizéből, de ezentúl bátrabb leszek, hogy megtapasztaltam, milyen is lehet így. A pesto-t már jó ideje magam készítem (egyszer elkövettem azt a hibát, hogy megtettem, így azóta nem bírjuk a boltit megenni), de most tovább fogok játszani az arányokkal, itt sokkal több bazsalikomot tettek bele, mint én szoktam, és jobban is ízlett így.

Olívaolaj

Sokat jártunk olívaolaj után, mert valahogy nem volt szerencsénk a termelőkkel. Volt, ahol nem volt senki, vagy nem értek rá, volt, ahol elfogyott már a legutóbbi palackozás, máshol nem ízlett igazán, amit kóstoltunk, végül utolsó nap sikerült vennünk egy Podere Casanova nevű "tanyán", San Gimignano közelében. A tanyán van egy takaros kis bolt, mindenféle helyi finomsággal (még hitelkártyát is elfogadnak!). Mézek, lekvárok, vargánya és szarvasgombakészítmények, tészták, ecetek, (ízesített) olajok, bor, mind saját, vagy környékbeli birtokok terméke. Ötféle olaj közül választottam kettőt (állítólag még bio is), egyik saját, ez volt az öt közül a legenyhébb, legbársonyosabb, meg egy sokkal erőteljesebbet (cimkéje az alábbi képen), ez utóbbit itthon még nem bontottam ki, ott nagyon ízlett.



Sajtok

Már itthon fellelkesültem Dolce vita bejegyzésének olvastán, így útmutatása alapján el is mentünk a Radicondoli mellett lévő juhfarmra. Engem főként a juhricotta izgatott, és jelentem, nagyon finom! Valahogy úgy képzeltem el, hogy sokkal "juhosabb" íze van, de nem, nagyon hasonlít a megszokott ricottára, de persze mégis más egy kicsit. Akik nem szeretik a juhsajtot, azok is bátran megkóstolhatják. Mondjuk Toszkánában nehéz dolguk lesz, mert ott mindenütt juhsajtot kapni, ez az alap. A piacon is a sajtosnál a négy vagy ötféle sajt mind juhsajt volt. Én minden nap ettem, amíg ott voltunk, különösen egy öregebb, soká érlelt darab nyerte meg a tetszésemet, bár a fresco sem volt rossz.

Fagyi

Aki még nem tudná, most figyeljen, Toszkánában nagyon nagyon jó a fagylalt! A fagylaltosok keresése a napi állandó programok közé tartozott, és nemcsak a gyerekek tartottak rá igényt. Kedvencünk a san gimignano-i:

Itt például az összes gyümölcsfagylalt tejmentes, ami nekünk fontos, mert a lányok tejallergiásak. Ez alkalommal sikerült az amadei csokoládéfondant, sáfrányos fagylalt és mangósorbet hármasával beérnem. A választás egyáltalán nem könnyű, legalább harmincféle fagyi van, aminek körülbelül a fele valami különlegesség, de a hagyományosokat is szívesen megkóstolná az ember, ki ne vágyna például egy tökéletes őszibarack sorbetra vagy vaníliafagylaltra.

De nem ez az egyetlen jó fagylaltos errefelé, három éve is, és most is rengeteg helyen próbáltuk, és szinte mindenhol kiváló. Lehet, hogy túl egyszerű módszer, de a fagyi színek alapján elég jól ki lehet szűrni, hogy hol lehet finomat enni.

Érdekes, hogy északabbra egyszer sem találtunk olyat, ami akár megközelítné ezeket a fagylaltokat. És ott a legtöbb helyen nincs is tejmentes fagyi.

Az úti napló befejező részében Toszkána észak-keleti részében fogunk kalandozni.

Úti beszámoló - Toszkána (1)

Volterra közelében, Pomarance és Montegemoli között vettünk ki egy házat egy hétre Toszkánában. Kipróbált hely, három éve is itt szálltunk meg. Csendes, vidéki környezetre vágytunk, ahol csak mi vagyunk, és a gyerekeknek nagy a tér. Külön szerencse, hogy még medence is tartozik a házhoz. Jó volt reggelente kiülni a kertbe, és reggeli közben a toszkánai dombokat, olajfákat, pínea fenyőket nézegetni. A reggeli - mi más is lehetett volna - csupa helyi friss termék, ricotta, juhsajtok, prosciutto crudo, San Marzano paradicsom, ciabatta, vagy focaccia, olívaolaj és társaik. És jó volt esténként, amikor a gyerekek már elaludtak, a csillagok alatt édes borba cantuccinit mártogatni.

Utazásunk gombailag nem volt túl eseménydús, legalábbis az olaszországi része. Kénytelenek voltunk beérni azzal, amit az éttermekben kínáltak, no, azért nem szenvedtünk nagyon.
Már első nap, az első helyen, egy kicsike falu egyetlen, kicsi vendéglőjének lugasában, szarvasgombás spagettivel kezdtük a toszkánai ízekkel való alaposabb ismerkedést. Az étel nagyon egyszerű, mégis döbbenetesen finom:

spagetti

szarvasgomba forgácsok
olívaolaj
icipici fokhagyma
só

Már ahogy a pincérfiú közeledett, majd letette elénk a tányérokat, bódító volt a tészta illata. Ráadásul még hatalmas adag is volt, örültünk, hogy a második fogás kiválasztását későbbre halasztottuk, mert nem fért volna belénk. Ugyanitt a gyerekek is megízlelhették az utólag is legfinomabbnak ítélt bolognai spagettit. Összehasonlítási alapunk volt bőven, mert az utazás feléig szinte minden helyen ezt kérték, később áttértek a milanesére (rántott hús). Szarvasgombás spagettim élvezetét némileg megzavarta a megállapítás, hogy ez a bolognai sokkal jobb, mint amit én készítek :) Hát most fel van adva a lecke.

Hogy olaszul is meg kellene tanulni valamennyire, ez is ezen a helyen vált teljesen világossá. A kis étteremben étlap nem volt, a fiatal pincérfiú felsorolta a 7-8 ételből álló aznapi kínálatot, természetesen olaszul, más nyelvet nem beszélt. Ez első nap egy kicsit meredek volt, mert nem rázódtunk még bele a legalapvetőbb kifejezésekbe sem. Az út során aztán egyre jobban és jobban zavart, hogy nem tudunk beszélgetni az emberekkel, jó, ha valahogy megértetjük magunkat.

Az OSTERIA DELL'ULTIMO CARBONAIO-ba Montegemoliban korán, fél hét körül érkeztünk a vacsorához. Az olaszok később esznek, csak mi voltunk a vendéglőben, így aztán bőséges figyelemben volt részünk. A szakács többször is kijött, és elégedetten nyugtázta, hogy főztjét lelkesen fogyasztjuk. Az ilyen kis helyeken lehet megérteni igazán, hogy mit jelent az, hogy Toszkánában mindenütt jót lehet enni (már a nagyvárosok tourist trap-jeit kivéve). Egyszerű konyha a legfrissebb hozzávalókkal, semmi nincs túlbonyolítva, mégis remek. Itt is megkóstoltunk egy szarvasgombás fogást, ezúttal tagliatellét tejszínes szarvasgombás szósszal. Finom volt, de nekem az előző a maga egyszerűségével jobban ízlett. Spenótos ricottás ravioli vajas, zsályás szószban, vaddisznós papardelle, vargányás beefsteak került még terítékre. Itt a vargányát nem mutatóba adják az ételekhez, bárhol is ettünk, mindig rengeteg került belőle a tányérra. Igaz Toszkána vargánya (és szarvasgomba) lelőhelyeiről is nevezetes.

Bár már teljesen jól laktunk, kértünk egy panna cottát is, ez tűnt a legkönnyebbnek a desszertek közül. Vétek lett volna kihagyni, de sajnos itt is egy új fejezet nyílt az életemben, mert nem tudtam, hogy panna cotta és panna cotta között ilyen különbségek léteznek. Elégedett voltam azokkal, amiket eddig ettem, de most igen magasra került a mérce. Ezentúl vagy nem eszem Magyarországon többet (de Olaszországban sem bárhol), vagy ki kell kísérleteznem a tökéletes receptet (ehhez meg a tökéletes hozzávalók lelőhelyeit is fel kéne kutatnom).

Nem szabad megfeledkezni a ház boráról sem, melyet magától értetődő természetességgel ajánl a pincér. Messze vagyunk még attól, hogy nálunk ilyen minőségű bor legyen bárhol is a ház bora, de a 3000 forint körüli (bolti, nem éttermi) árkategóriában is ritkán találunk hasonlót. Nekem ez még furcsább is volt, minthogy annyi helyen lehet jó ételt kapni.

Az Il Pozzo-hoz Monteriggioniban Rossa mela csinált kedvet, magát a városkát már korábban kinéztem magamnak. Ez már egy komolyabb, elegánsabb hely, damasztszalvétával, sok sürgő-forgó, figyelmes, készséges pincérrel. Bár a városka igen turisztikus, mondhatni, szinte mindenki turista, az Il Pozzo-ban furcsa módon alig voltak külföldiek. Az étterem hagyományos toszkán konyhát visz.

Szerencsénk volt, mert amint épp elhelyezkedtünk, tolták ki a desszertes kocsit a szomszéd asztalhoz, így kellőképp vissza tudtuk fogni magunkat a többi étel rendelésével.

Itt is megkóstoltuk a vaddisznós papardelle-t, ez Toszkánában az étlap szinte kötelező tartozéka. Muszáj volt a sült cukkinivirágot is megkóstolni, hiszen a piac, a szupermarketek mindenhol cukkinivirággal voltak tele, most volt a szezonja, és ez is alapétel. Újabb kísérletet tettem a risottóval, méghozzá vargányás risottó formájában. Időről időre kísérletezem vele, eddig azt gondoltam, hogy azért nem szeretem, mert nem ettem még igazán jót. Ha valahol, hát itt jól kell, hogy csinálják, gondoltam, és valószínűleg nem a risottóban, hanem bennem van a hiba. Nem lesz a kedvencem. Pedig ebből sem sajnálták a vargányát. A paradicsomszószos spagetti erőteljesen fűszeres volt, az én ízlésemnek megfelelt, de a gyereknek túl erős. A gyöngytyúk csirkemájas mártásban kiváló volt, a négy vagy ötféle desszertből a creme caralmel-t választottuk, és friss gyümölcsöt.

Sült csirke rókagombás-őszibarackos mártással

Még tart az Ausztriában szedett gomba, jó is, mert itthon nagy ínség van. Régóta tart a kánikula. Talán a mostanra ígért lehűlés hoz csapadékot is, és újra járhatjuk az erdőket. A sárga rókagomba (Cantharellus cibarius) a leggyümölcsösebb illatú gombánk, én egyszerűen rajongok érte. Ha rókagombát szedek, időm jelentős része azzal telik, hogy a leszedett gombát szagolgatom, nem tudok betelni vele. Mint egy nagy tál illatos barack...

Nem véletlen, hogy az elsőre talán szokatlannak tűnő gomba-gyümölcs párosítás gyakori résztvevője épp a sárga rókagomba. Ha belefért volna a VKF legutóbbi fordulóján való indulás, valami ilyesmi étel készült volna. Gyümölcs-gomba-bors. S mellé valamilyen fehér hús. Nálunk épp csirke.

Hozzávalók (4 főre):

4 csirkecomb

só

1-2 ek gombapor

40 dkg rókagomba

2 ek vaj

2 nagy őszibarack

2 dl tejszín

2 tk étkezési keményítő

2 cl Southern Comfort likőr (elhagyható)

só

bors (sok)

A csirkecombokat sóval és gombaporral bedörzsöljük, sütőzacskóba tesszük, készre sütjük.

Amíg sül, a gombát megtisztítjuk, falatnyi darabokra vágjuk. A vajat megolvasztjuk, hozzáadjuk a gombát, sózzuk, jó sok borsot őrlünk rá, és fedő alatt 15-20 perc alatt megpároljuk. Az étkezési keményítőt egy kevés tejszínnel elkeverjük, összekeverjük a gombával, a maradék tejszínt és a likőrt is hozzáadjuk, egyet forralunk rajta. A barackot meghámozzuk, kockákra vágjuk, a gombához adjuk. Nem főzzük tovább, rögtön tálaljuk. Mi rizst ettünk hozzá.

Rókagomba-gyümölcs párosítások találhatók még a közös gombán, itt és itt.

Saját korábbi gombás-gyümölcsös receptem.

Vargányafelfújt bazsalikomos paradicsomszósszal

Messziről érkezett ez a vargánya a konyhánkba, az ausztriai Saualpe-ból. Zömök és testes, mintha csak dacolni akarna az 1800 méter magasan előforduló széllel, zord idővel. Kicsivel az erdőhatár alatt találtuk őket, egy fenyők övezte áfonyás kis tisztáson. Az áfonya sajnos teljesen zöldborsszerű még.

Ehhez az ételhez csak nagyon kevés fűszert használjunk, szinte ne is legyen érezhető, hogy van benne, csak a gomba ízét emelje ki, a bazsalikomos szósz úgyis elég erős kontrasztot ad. Én az itt leírt mennyiséget készítettem el, de kevesebb is elegendő lenne a szószból.

Ez a fogás mindig nagy siker nálunk (előzőleg másféle szószokkal készítettem), olyannyira, hogy most fel is lettem szólítva, holnap vacsorára is ilyet csináljak a maradék vargányából. Nem unalmas ez mindennap? :)

Hozzávalók (előételként 6 személyre):

25 dkg vargánya
2 ág friss kakukkfű
1 gerezd fokhagyma
2 tk + 5dk vaj
6 dkg liszt
2,5 dl tej
4 tojás, szétválasztva,
só, bors

a szószhoz:

1 kis fej hagyma
1 ek olívaolaj
3 dl passzírozott paradicsom,
egy csokor bazsalikom
só

A vargányát apró kockákra vágjuk, a fokhagymát felszeleteljük. Megolvasztjuk a két tk vajat, és kevés sóval megpároljuk rajta a vargányát a fokhagymával, kakukkfűvel. A vége felé levesszük a fedőt, hogy az összes leve elpárologjon. Félretesszük hűlni.
Megolvasztjuk az 5 dkg vajat, és enyhén megpiritjuk rajta a lisztet, majd folyamatos kevergetés közben lassan hozzáöntjük a tejet, sűrű besamelt készítünk. Sózzuk, kevés borsot őrlünk bele. Egyet forralunk rajta, és kicsit hűlni hagyjuk, hogy ne kapja össze majd a toját. Közben a tojásfehérjékből habot verünk. A besamelbe kerverjük a tojássárgát. A vargányából kihalásszuk a kakukkfűágakat, úgy adjuk a besamelhez. Végül óvatosan belekeverjük a tojásfehérjét.
Kivajazunk egy felfújt formát, beletöltjük a masszát. A formát forró vizzel töltött tepsiben tesszük az előmelegített sütőbe. 140 fokon 50 percig sütjük. Azonnal tálaljuk.

A szószhoz a hagymát nagyon apróra vágjuk, vagy reszeljük. Megpároljuk az olívaolajon, majd hozzáadjuk a paradicsomot. Sózzuk, egyet forralunk rajta, majd a tűzről levéve belekeverjük az apróra vágott bazsalikomot.

Gyorsjelentés

Néhány kép Olaszországból és Ausztriából. Folyt.köv.

Vakáció!!!

Töltött sült galambgomba

Mostanában szerencsére bőviben vagyunk a vargányának és a rókagombának. Nem lenne méltányos azonban meg sem emlékezni a galambgombákról. Máskor persze jobban megbecsüljük őket, amikor nem akad az első számú kedvencekből. Most azokkal egyidőben rengeteg gyönyörű, friss, egészséges galambgomba is előjött. Igyekeztünk ellenállni a kísértésnek, és csak a legszebbeket hazahozni.

A galamb gombák szép színes társaság, kalapjuk a piros, zöld, barna, rózsaszín, narancsos, tört fehér minden árnyalatával díszeleg. Rengetegen vannak, és sokukat alig lehet megkülönböztetni egymástól. A jó hír, főleg kezdő gombászok számára, hogy nincs köztük végzetesen mérgező. Persze némelyik tud kellemetlenségeket okozni. Vannak előkelőbbek is a csapatban, melyek élvezeti értéke magasabb a többiekénél, pl az ízletes galambgomba, vagy a dióízű, én a varast is nagyon szeretem.

Számomra ez a galambgomba elkészítésének klasszikus módja. Most van egy kis csalás a dologban, ugyanis grillen, parázson kell elkészíteni, de most kivételesen, időhiány miatt, egyszerűen a sütőben sütöttem meg. Így is majdnem olyan jó, de csak majdnem. Az egész nagyon egyszerű, kell egy nagyon jó parázs, míg az alakul, a gombákat megtisztítjuk, majd mindenféle finomsággal megtöltjük (még ne teljesen kinyílt kalapok legyenek) - végtelen a lehetőségek tárháza. A grillrácsra pakoljuk, és 10-12 perc alatt megsütjük.

Nálunk ezúttal ilyen töltelékkel fordultak elő:

1. Juhtúrós, ez a kötelező elem - juhtúrót kevés tejföllel összekeverünk, ezzel töltjük meg a gombát. Van aki kaprot, vagy petrezselymet is kever bele, én így natúr szeretem. A tetejére fektethetünk egy szelet bacont vagy egyéb szalonnát.

2. Mozarellás - a kalapba először egy szelet paradicsom, só, arra összetépkedett bazsalikom, majd egy szelet mozarella kerül. Lehet sózni, borsozni.

3. Kéksajtos - a sajtot összetörjük, kevés tejföllel kikeverjük.

4. Krémsajtos - Cserpesék natúr krémsajtja kevés reszelt cheddar sajttal kikeverve.

5. Basic változat a tejallergiásoknak - csak baconszeletek a gombakalapokba.

Rókagombás mascarpone szósz

A sárga rókagomba (Cantharellus cibarius) kedvenc gombáim egyike - s ráadásul a 2007-es év gombája is. Az utóbbi hetek csapadékos időjárásának köszönhetően egyre több helyen bukkan fel. Szeret az avar alatt bújkálni, így nagyon kell figyelni. Persze sokszor egy-egy nem olyan óvatos példány felhívja magára a figyelmet, és aztán a körötte lévő lombot félreseperve megtalálhatjuk rejtekező társait is. Színe gyönyörű, az egész halványsárgától a szinte narancsvörösig terjed, illata csodálatosan gyümölcsös, leginkább a sárgabarackra emlékeztet.
Mostanában érdemes a piacokon is keresni, aki nem maga szedi. Az ára kilónként 3500-4000 Ft körül van itt Budapesten, a Nagycsarnokban állítólag drágább.

A tavasz eleji kucsmagomba szezon óta foglalkoztat ez a recept, már akkor szerettem volna elkészíteni, persze kucsmagombából. Hiába volt tervbe véve, valahogy nem sikerült megvalósítani. Most, az első rendes adag sárga rókagombánál úgy döntöttem, nem is halogatom tovább, rókagombával is működnie kell. Nem is csalódtunk benne. Bár az igazán profik még a szósszal fogyasztott tésztát is házilag készítik, én beértem bolti lasagne-vel. Így is nagyon finom lett, de tény, lehetne tovább fokozni. :)

Hozzávalók (4 főre):

fél kiló rókagomba

1 ek vaj

só
250 gr mascarpone

1,5 dl tej

1 ek vegyes gombapor

1 tojás sárgája

frissen őrölt bors

25-25 dkg fehér és zöld színű (spenótos) lasagne

A rókagombát óvatosan megtisztítom, a kisebbeket egészben hagyom, a nagyobbakat felezem, negyedelem. A vajat megolvasztom, és megpárolom rajta a rókagombát. A levét hagyom majdnem teljesen elpárologni, csak egy kevés maradjon rajta.

Közben a lasagne lapokat három-négy darabra törve, adagonként, gyakran kevergetve, hogy ne ragadjanak össze, megfőzöm.

A tejet, a mascarponét, és a gombaport összekeverem, lassan felmelegítem, és forralok rajta egyet, a tüzet elzárom. 1-2 percig hűlni hagyom, majd picit sózom, és belekeverem a tojás sárgáját, jól elkeverem. Hozzáadom a gombát, azzal is összekeverem. A lasagne-t tányérokra rendezem, a szószt ráöntöm, és kevés borsot őrlök rá.

Paradicsomsalátával tálalom.

(A receptötlet lilapereszkétől való, aki az eredetit egy mascarponés doboz csomagolásában találta)

Krumplileves vargányával

Ez a leves úgy készült, hogy néhány vargánya véletlen kimaradt a hétvégi gombafeldolgozásból, és gyorsan kezdeni kellett velük valamit. A semleges ízű krumplit kevés vargánya is jól feldobja, ez akkor is jól jöhet, ha éppen nem jutunk nagyobb zsákmányhoz. Ráadásul nagyon egyszerű és gyors.

Hozzávalók (4 főre):

fél kg újkrumpli
egy kisebb új lilahagyma
3 ek olívaolaj
2 gerezd fokhagyma
2-3 db közepes vargánya
egy ágacska rozmaring
só

A hagymát felkockázzuk, a fokhagymát szeleteljük. A krumplit meghámozzuk,kockára vágjuk. A gombát megtisztítjuk, felszeleteljük. Az összes hozzávalót vastag fenekű lábosba tesszük, és kis lángon 10 percig pároljuk. Után felöntjük 1,2l vízzel, és még 10 percig csendesen forraljuk. Jó sűrű, laktató levest kapunk belőle. Aki szereti, a tányérján tehet még bele egy kevés tejfölt.

Citromos, tárkonyos vegyes gombaleves

(a kép jobb alsó sarkában lévő korallgomba nem ehető)

Ez a leves is a hétvégén készült. Sokféle gombát találtunk, ilyenkor érdemes egy jóféle levest főzni. A különböző ízű és állagú gombák csodálatos harmóniát alkotnak, nem érdemes túlbonyolítani az elkészítésüket.

Hozzávalók (4 főre):

1 főzőhagyma
1/2 kg vegyes gomba (nálunk most vargánya, galambgomba, céklatinóru, barna érdestinóru, piruló galóca, nyári laska)
4-5 szem újkrumpli (parázs)
2 idei sárgarépa
olívaolaj
1 ág tárkony
citromlé (fél-egy citrom leve)
só

A hagymát apróra vágjuk. A gombát megtisztítjuk, falatnyi darabokra vágjuk. A hagymát és a gombát fedő alatt párolni kezdjük az olívaolajon. Közben meghámozzuk a krumplit, darabokra vágjuk, a répát felkarikázzuk. Amikor a hagyma-gomba egyveleg már 10 percet párolódott, hozzáadjuk a krumplit, sárgarépát, és a tárkonyt is. Még 10 percig pároljuk, majd felöntjük 1,5 l forró vízzel, sózzuk, és még néhány percig kis lángon forraljuk. A végén ízlés szerint citromlével ízesítjük.

Megjegyzés: a céklatinóru miatt minimum 20 perc legyen a főzési idő.

Újkrumplival, paradicsommal rakott vargánya

Végre kezd beindulni a várva várt vargányaszezon, itt a nyári vargánya. Ez még nem az ízletes, arra még várni kell egy keveset, de éppen olyan jó. Hétvégén egész szép mennyiséget gyűjtöttünk, szárítani, fagyasztani is jutott belőle. Nagy öröm, amikor tele a kosár, de este, amikor az ember fáradtan, koszosan, korgó gyomorral hazaér az erdőből - a gyerekek persze sosem fáradtak, ők azonnali szórakoztatásra és törődésre vágynak -, bizony sokszor elég csekély lelkesedéssel vág bele a feldolgozásba. A gombával az a baj, hogy nem várhat , míg kedvem lesz pepecselni vele, minél előbb el kell dönteni, mi lesz vele, hiszen nagyon romlékony.

Így született meg ez a viszonylag gyors, és viszonylag kevéssé munkaigényes vacsora, melyet aztán hatalmas lelkesedéssel fogyasztottunk, lévén az első kiadós idei vargányaétel.

Hozzávalók:

1/2 kg vargánya

1 kg újkrumpli (parázs)

2 hagyma

3-4 szem paradicsom

olívaolaj

só

3-4 szál friss kakukkfű

10-15 dkg sajt (nálam most Cserpes féle fonott és cheddar vegyesen)

A krumplit alaposan megmossuk, meghámozni nem kell, és sós vízben megfőzzük. Közben a vargányát megtisztítjuk, vékony szeletekre vágjuk. Egy serpenyőben kevés olívaolajat forrósítunk, és adagonként, egy rétegben kisütjük a vargányát. Forró legyen az olaj, hogy a gomba süljön, ne párolódjon. A hagymát karikákra vágjuk, és az is kisütjük. A paradicsomot felszeleteljük.

Amikor a krumpli megfőtt, a vizet leöntjük róla, kicsit hűlni hagyjuk, hogy dolgozni lehessen vele, felkarikázzuk. Egy tepsi vagy jénai edény alját kicsit kiolajozzuk, elrendezzük rajta a krumpli karikákat, megsózzuk. Erre jön a vargánya, sózzuk, a kakukkfüvet rámorzsoljuk. A hagymát is rátesszük, majd a paradicsomot. Végül a tetejére reszeljük a sajtot. Kis időre forró grill alá tesszük, hogy a sajt ráolvadjon, kicsit megpiruljon.

Mi salátával ettük, de grillhús mellé is jó lehet köretnek.

Valóban jó, ha az embernek van egy kidolgozott terve

(vigyázat, a kosár jobb oldalán lévő korallgombák nem ehetőek!)

Gombapor - VKF5

A VKF ötödik fordulójának témája a fűszer. Nem kellett sokáig gondolkodnom, hamar elhatároztam, hogy a gombaporról írok. A gombapor koncentrált gombaíz – a gomba fűszerként való felhasználása. Természetesen erdei gombából érdemes elkészíteni a megfelelő ízhatás érdekében.


A gombapor nagyon sokoldalúan felhasználható hozzávaló. Igazi fűszernek is tekinthetjük, és aszerint bánhatunk vele, a legkülönbözőbb ételek ízesítésére, de vészhelyzetben akár gombakrémleves is készíthető belőle. Felhasználhatjuk levesek ízesítésére, pl. egy nem nagyon aromás gombalevesben (pl. bolti csiperke), húsok fűszerezésére, pácolásukhoz, mártásokban is kiváló, tésztaszószokban, kenyértésztában, használatának csak a fantáziánk szab határt. A gombaporral készült ételek egy fontos trükkje, hogy jót tesz nekik, ha állnak egy ideig, mert a gombapornak időre van szüksége, hogy igazán kiadja az ízét. Ezért amit lehet, érdemes előbb elkészíteni, és néhány óra múlva újramelegíteni.

Háromféle gombaport tartok, egyet sötét trombitagombából készítek, ennek csodálatos az aromája, szép sötét szürke a színe, de pont emiatt sok ételféleségben nem használható. Aztán van a vargánya-gombaporom, a gombaporok királya, és a vegyes gombapor, melyet különféle világos gombákból készítek. A háromféle gombapor ízvilága nagyon eltérő, érdekes kísérletezgetni, melyik milyen ételben leginkább kedvünkre való.

A gombapor készítése igen egyszerű. Egy hosszabb, vagy egy rövidebb metódus alkalmazható.

A hosszabb metódus lépései:

1. gombagyűjtés
2. tisztítás
3. szeletelés
4. szárítás
5. porrá őrlés

Az egyszerűbb:

1. kész szárított erdei gomba megvétele
2. porrá őrlés

Ez utóbbira a gombaügyekben nem túlzottan kalandvágyó, ám egyébként azt kedvelő ínyencek is bátran vállalkozhatnak. Jól záródó üvegben nagyon sokáig eláll, egyszerre kevés kell belőle, így sokáig ki is tart.
Akik az egyszerűbb elkészítési módot választják, nyugodtan ugorják át a következő néhány sort.

A gombát megtisztítjuk, tisztításához vizet lehetőleg ne használjunk. Vékony szeletekre vágjuk, én kb. 3-4 mm-es szeletekre szoktam. A gombaszeleteket egy rétegben egy gombaszárító alkalmatosságra terítjük. Van aki papíron szokta szárítani, és időközönként forgatja, nekem a rácsra kifeszített szúnyogháló vált be a leginkább. De cérnára is fel lehet fűzni, úgy hogy a szeletek ne érjenek össze. Szellős, meleg helyen szárítjuk. Esős időben, amikor nem tud megszáradni 40 fokon a légkeveréses sütőben szoktam szárítani résnyire nyitva hagyott ajtóban. A gombát roppanósra kell szárítani.

Akik a szárított gombát készen vették itt újra csatlakozhatnak: a teljesen száraz gombát megőröljük. Egy tiszta kávédaráló tökéletes a célra. Az őrleményt jól záródó üvegekbe tesszük és alkalomadtán felhasználjuk.

Nálunk a legnépszerűbb gombaporos étel a zacskós sült csirke. Ehhez a csirkét sóval és gombaporral (kb. 2 ek vegyes-, vagy vargánya-gombapor) alaposan bedörzsölöm, a hasüregbe néhány gerezd fokhagymát teszek. A csirkét sütőzacskóba teszem. Mellé teszek még ízlés szerint fokhagymát, különböző, idény szerinti zöldségeket (sárgarépa, fehérrépa, káposzta, krumpli, cékla, hagyma v. póréhagyma, esetleg alma, stb.). A zöldségeket is sózom, és az egészet olívaolajjal meglocsolom. 200 fokos sütőben készre sütöm. A csirkének egyáltalán nem lesz gombaíze, de a megszokottól eltérő, nagyon kellemes összhatás alakul ki.A gombaporos és az anélküli változat két különböző étel.

Egy kiváló ötlet a trombitagombapor felhasználására, és egy másik recept a saját oldalamról, szintén az előző szerző ihletésére. Gombapor felhasználására még példák a Netgombász oldalán, a beküldött receptek között: gombás kenyér és lencsepástétom.

A nagy Boletus edulis terv

Cserkétől érkezett hozzám az utóbbi időben a blogszférában gyorsan terjedő körkérdés a nyári gasztronómiai tervekről.

Egy nagy és több kisebb tervvel rendelkezem.

A fő tervem, a nagy Boletus edulis terv, kiegészítve a Chantharellus cibarius tervvel. A lényege, hogy megfelelően csapadékos és kellemes nyári meleg időszakok váltják egymást optimális ritmusban. A gondosan kiszámított (kitervelt) napokon pedig fogom kosaram, megközelítem az alkalmas erdőt, ahol egy nagyszerű kirándulás keretében teleszedem a gyűjtőalkalmatosságot. Tervem némely pontokon annyira elrugaszkodott, hogy két kosarat is magammal is viszek.

A zsákmányolt vargányát és rókagombát pedig szárítom, fagyasztom, illetve frissen elkészítem kipróbált receptjeim alapján, és remélhetőleg sok újjal is tudok kísérletezni.

Alterveim sem mellékesek. Minden évben szoktam lekvárt eltenni, ez remélem, idén sem lesz máshogy, akárhogy is rémisztgetnek a fagy- és viharkárokkal. Bizakodom, hogy megfizethető lesz a gyümölcs. Eper, málna, meggy, sárgabaracklekvár, amik nálunk a legkelendőbbek, ezekből mindenképpen szeretnék eltenni. Tavaly próbaképpen már készítettem egy kis adag sárga gyűrűstinóru lekvárt, ebből szeretnék most nagyobb mennyiségben eltenni, különös tekintettel az októberi netgombász találkozóra.

Van itt még egy nagyszabású terv is, amitől már kevesebb, mint egy hónap választ el: Toscana. Az erre vonatkozó tervek lazán körvonalazva: kiadós reggelik az olajfa ligetekben gyönyörködve, este jóféle toszkán borok kóstolgatása a csillagok alatt, nagyobb tétel olívaolaj beszerzése a három évvel ezelőtt felfedezett kis gazdaságból (se előtte, se azóta ilyen jó olívaolajjal még nem találkoztam), visszatérni San Gimignanoba a világ legjobb fagylaltozójába, betérni egy-egy kisvendéglőbe (a három Michelin csillagosokkal azt hiszem még várunk, amíg a legkisebb gyerek is legalább 12 éves nem lesz), lehetne még sorolni...

Inkább átadom a szót a közös gomba legaktívabb posztolójának, lilapereszkének, és szintén gombakedvelő Brünhildének.

Vargányás sült spárga

Megtaláltuk az év első vargányáit. Két darabot. Kicsik is, kevés is, de a miénk! Ráadásul teljesen lehetetlen helyen, váratlanul, a Budakeszi Vadaspark kellős közepén, 25 cm-re a sétaúttól, a nagyvad-kifutók közelében. Fellelkesülve aztán hiába vetettük be magunkat a környező erdőkbe egy rövid időre, ott nem találtunk semmit.

Az első vargányazsákmánynak megfelelő tiszteletet adva, nyersen kerültek ebbe az ételbe (arról nem is beszélve, hogyha sütés-főzés közben még össze is mennek, mennyi maradt volna belőlük :)).

A kakukkfű is saját gyűjtés, most érdemes szedni, és esetleg szárítani, eltenni. Igazán könnyű dolga van az embernek, az erdei kirándulás közben útba eső rétekre kell csak bekukkantani, és az orrunk után menni.

Hozzávalók (előételként 4 személy részére):

1 csomag spárga

2 ek olívaolaj

2 kisebb vargánya

só

2-3 friss kakukkfű ágacska

az öntethez:

1 tojássárgája

kb. 1/2 dl vargányaolaj

néhány csepp citrom

só

A spárgát megtisztítjuk. Az olívaolajat felforrósítjuk egy serpenyőben, rádobjuk a spárgát, és fedő alatt, időnként megforgatva megsütjük, kb. 20 perc (vigyázat, nem szabad róla megfeledkezni, mert megéghet az egyik oldala, mint az enyém). Miközben a spárgát szemmel tartjuk, a vargányát óvatosan megtisztítjuk és vékonyan felszeleteljük. A kakukkfű levélkéket lecsipkedjük a száráról. A megsült spárgát tálra rendezzük, sózzuk, az öntettel meglocsoljuk, elrendezzük rajta a vargányaszeleteket, meghintjük a kakukkfűvel.

Az öntethez a hozzávalókból a szokásosnál kissé hígabb majonézt készítünk.

(Megjegyzés: jobb az íze a spárgának, ha megsütöm, viszont nekem valahogy mindig rágós marad egy kicsit. Főzve az állaga jobb, de nem annyíra ízletes. Mégis, lehet, hogy legközelebb inkább sós vízben főtt spárgával készítem.)

Tejfölös csirkés gombaragu spárgával

Sikertelen gombászatból hazafelé menet pillantottunk meg egy farönköt teli fiatal, friss déli tőkegombával. Még sosem szedtünk/ettünk ilyet, így nagyon megörültünk neki. Olyannyira, hogy lelkesedésünkben a fotózás is elmaradt, magát a gombát, és aztán az elkészült ételt is elfelejtettem lefényképezni.
Nagyon kellemes ízű, jó állagú gomba a déli tőkegomba. Különösebb, jellegzetes aromája nincsen, egyszerűen finom gombaízű. Tisztításakor a tönkjét a gallér alatt célszerű levágni, mert tönkje szívós.
Fáradtan, éhesen gyors vacsorát készítettem belőle, szinte annyi idő alatt elkészült, amíg tésztaköret megfőtt hozzá.

Hozzávalók:

2 ek olívaolaj
1 nagy fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
1/2 kg vegyes erdei gomba (nálunk ezúttal főleg déli tőkegomba és egy kevés májusi pereszke és nyári laska)
40 dkg csirkemellfilé
1 csomag zöld spárga
1 csomag fehér spárga
só
nagyon sok frissen őrölt bors
1 doboz tejföl

A hagymát apróra vágjuk, a fokhagyát vékonyan felszeleteljük, és az olajon megpároljuk. Közben a csirkét csíkokra vágjuk. A gombát megtisztítjuk, a kisebb gombafejeket egyben hagyjuk, a nagyobbakat darabokra vágjuk. A lángot nagyobbra vesszük, a hagymára dobjuk a húst, és fehéredésig keverjük. Rengeteg borsot örülünk hozzá, kissé sózzuk. Hozzáadjuk a gombát is, fedő alatt kis lángon 10 percig pároljuk. Közben a spárgát megtisztítjuk, 2-3 centis darabokra vágjuk, a spárgafejeket félretesszük. A spárgát is a gombás raguhoz adjuk, még tíz percig pároljuk, majd a spárga fejeket hozzáadva még néhány percig. Végül egy pohár tejfölt hozzákeverünk, egyszer felforraljuk, színes tésztával tálaljuk.

Bodzavirágsorbet - Nemcsak gombából áll a világ 2

Idén nagyon korán kezdett virágozni a bodza is, május elején még sosem készítettem bodzaitalt. Inkább a közepe felé szoktuk kezdeni, és az elkövetkező hetek bodzalázban telnek. Az alacsonyabban fekvő részeken lehet kezdeni a gyűjtést, aztán szép lassan egyre feljebb és feljebb a hegyekben. Így elég soká kitart az egyébként rövid szezon. Ez a mostani korai kánikula sajnos lerövidítheti.
Hetek óta isszuk a finom bodzaitalokat, sőt idén télire eltehető bodzaszörpöt is készítek. Bár nem hiszem, hogy meg fog addig maradni. Bodzavirágos palacsinta idén még nem került az asztalra, de bodzavirágos-rebarbarás-epres "mascarpone" már igen. Hetek óta üzemel a fagyigép is, és ennyi bodza közt muszáj volt kipróbálni a bodzavirágsorbetet is.

Hozzávalók:

20 db bodzavirág

7 dl víz

18 dkg cukor

3 ek gránátalmaszirup* (vagy citromlé)

Reggel a cukrot a vízzel felfőztem, majd 15 percig hagytam lassan forrni, hogy kicsit besűrűsödjék. Levettem a tűzről. Belekevertem a gránátalmaszirupot, és beletettem a bodzavirágot. Hagytam teljesen kihűlni, majd hűtőbe tettem.

Este leszűrtem a szirupot, a virágokat is alaposan kinyomkodtam. Beindítottam a fagyigépet, és lassan beleöntöttem a szirupot. Fél órát keverte a gép, majd a sorbetet áttettem egy dobozba, és be a mélyhűtőbe. 1-2 óra múlva már fogyasztható, mi csak másnap ettük meg. Ehhez nem árt fogyasztás előtt félórával kivenni a fagyasztóból, hogy kicsit megpuhuljon.

A gránátalmaszirup (nem a koktélokba való grenadine!) kicsit megszínezi a sorbetet, de egyáltalán nem zavaró. Helyette nyugodtan lehet citromlét is használni. Nálunk az egyik gyerek allergiás a citrusfélékre, ezért használom helyette a gránátalmaszirupot. Mindenféle ételben használható, ahol savanyítani szeretnénk egy kicsit, de nem ecettel. A bodzaitalt is ezzel készítem.

*Gránátalmaszirup = jus de grenade aigre, granaatappel zuur, pomegranata molasses, granatapfelzubereitung - nálunk török élelmiszerüzletekben kapható.