Úti beszámoló - Toszkána (3)

Arezzo-tól északra, Toszkána keleti részén, Emilia Romagna-ba is áthúzódva helyezkedik el a Parco Nazionale delle Foreste Casentinesi. Az Appeninek csodálatos, hatalmas erdőkkel borított hegyei gyönyörűek, és egy egészen másféle Toszkánát mutatnak, mint amelyet könyvekből, filmekből, korábbi látogatásokból megismerhettünk. A turista is sokkal kevesebb.

Érkeztünkkor már hetek óta szárazság volt, de az erdő még így is rejtegetett gombát, és kirándulásunkon ígéretesebbnél ígéretesebb lelőhelyekre bukkantunk. A gombászszerencse sem hagyott cserben bennünket, igaz, hogy csak egy darab vargánya volt a zsákmány, de nem voltunk telhetetlenek. A lényeg, hogy az embernél mindig legyen egy kevés só, citrom, bors, jóféle olívaolaj és éles kés. Egy hatalmas fenyőfa alatt, kényelmes erdei padon költöttük el fejedelmi ebédünket.

Az idelátogatók egy része nemcsak a természeti szépségekért keresi fel a nemzeti parkot: két régi, még működő kolostor is vonzza a turistákat. Mindkettő látogatható, érdemes felkeresni őket (Camaldoli). És nem csak az Antica Farmacia miatt, ahol a szerzetesek által előállított százféle terméket árulják. A szerzetesek gombásznak, így gyönyörű szárított vargányát kínálnak megvételre. Ezenkívül különböző gyógynövényekből gyógyhatású likőröket, gyógyfüves cukorkákat készítenek. Méhészkednek, lekvárt főznek, tésztát gyúrnak, csokoládét (háromfélét) készítenek. És ezek csak a gasztronómiai vonatkozású termékek.

Az éttermekben számos gombás ételt találhatunk, és itt sem sajnálják róluk a gombát. Hihetetlen mennyiségben szórják például a vargányás pizzára, melynek piros (paradicsomszószós) és fehér (besamel alapú) változatát is megkóstoltuk. Ricottás ravioli vargánya szószban - nehéz volt eldönteni, hogy a tányéron a ravioliból vagy a vargányából van-e több. A környékbeli tipikus ételek (itt a polenta már mindenütt megjelenik az étlapokon, Volterra környékén egyáltalán nem találkoztunk vele):

Nem sejtettük, hogy ezen a vidéken érünk nyaralásunk gasztronómiai csúcspontjára. A hegyektől megittasulva tulajdonképpen egy kempinget kerestünk, senki ne kérdezze, hogy kötöttünk ki az I Tre Baroni szállodában. Nem lehetünk mindig következetesek. Véletlenül pont szabad volt egy family suite. A recepciónál várakozva véletlenül megpillantottuk az étlapot, és bele is olvastunk. Amikor később megkérdezte a szállodatulajdonosnő fia, egyben recepciós/medencetisztogató/pincér, hogy este ott vacsorázunk-e, már nem véletlenül mondtuk, hogy igen. Egy étlapra persze sok mindent ki lehet írni, de itt az igéretes étlap minden tekintetben találkozott várakozásainkkal. Minőségi alapanyagokból, nem túlbonyolított, harmonikus, olykor rafinált, a toszkán hagyományokon alapuló ételeket kaptunk. Hogy az ember egy kis hegyi falu (Moggiona) szélén álló családi szálló éttermében ilyen színvonalú vacsorát kap, csak kapkodtuk a fejünket. Hogy létezik ez? Pesten nagyon kevés helyen tudják sajnos ugyanezt a szintet nyújtani. Persze, amikor hazaérve megnéztük a honlapjukat, azért láttuk, hogy nem teljesen amatőrökkel állunk szemben. :)
És miket ettünk?

Első este:

Séf üdvözlete: sárgarépakrémleves (néhány kanálnyi, selymes és intenzív, tejtermék nélkül)

Előételek: parmezánszuflé spenót mártással, spárga fürjtojással és szarvasgombával

Főételként: gnocchi diós gorgonzolamártással, nyúlragu mézzel és karamellizált körtével

Desszert: kókuszos panna cotta, gesztenyés szelet

Finom volt a kókuszos panna cotta, állaga is tökéletes, de azért a panna cotta kókusz nélkül az igazi.

Természetesen a második este is a szálloda éttermében vacsoráztunk:

Séf üdvözlete csak első este jár sajnos, de azért a gyerekeknek kihoztak egy adagot a finom levesből

Előételek: snidlinges ricottával töltött cukkinivirág friss, fokhagymás paradicsommal (egy hasonló recept itt), libamell karamellizált fügével Marsala szószban

Főételként: házi tagliatelle kacsaraguval, sörben főtt szarvasfilé rókagombával, fűszeres polentával

Desszert: csokoládészuflé

Az étlapon szerepelt még sült vargánya, külön kérhető köretként, ez igazán szimpatikus. :)
A reggelivel viszont egyáltalán nem laktunk jól, nagyon kevés és szegényes volt, furcsa ellentétben állt a vacsorával. Egyik reggel egy népes angol társaság ült a szomszéd asztalnál, ők egyszerűen nem akarták elhinni, hogy ennyi és kész. A háziak viszont úgy tűnt, hogy nem igazán értik az ő problémájukat, hiába, Olaszországban nem a reggeli a legfontosabb étkezés.

Nemcsak az étterem, de az egész nemzeti park annyira elbűvölt minket, hogy elhatároztuk, ide még vissza kell térnünk hosszabb időre, már csak ezért is.

És végül utazásunk legfontosabb szerzeményei:

Már csak olaszuk kell megtanulnunk...